Zenei kincsestár

Liszt Zarándokévek című sorozatának Második év című csokrát itáliai emlékeinek szenteli. Jorge Bolet (zsorzs bolet) ma öt zongoradarabot játszik a svájci műveknél 3 évvel később, 1858-ban komponált ciklusból. Ellentétben az Első év tájélmények inspirálta szerzeményeivel, Lisztet ezúttal az olasz kultúra gazdagsága nyűgözi le. Raffaello képe az ihletője az első, Eljegyzés című darabnak, mely szenvedélyesen duzzaszt föl egy voltaképpen bensőséges, meghitt zenei témát. Michelangelo Gondolkodója a súlyos második zongoradarab címadója. Érettkori férfibölcsesség szólal meg a műben: diszkrét kihunyása valami csehovian megbékélt csalódottságot idéz. Salvator Rosa dala egy 17. századi nápolyi forradalmár festő-költőre utal inkább forradalmi, semmint festői vagy költői megközelítésben. Liszt legsajátabb világába lépve végül Petrarca 47. és 104. szonettjének hatalmas zenei parafrázisát halljuk. Az előbbi utolsó tercinája: „Élek hát még egy darabig, szemednek / lévén életre támasztó hatalma, / s halok, hacsak nem engedek szivemnek.” A 104. szonett még szenvedélyesebben idézi Petrarca Laurájának – és Liszt szerelmének, Marie D’Agoult grófnőnek alakját, akivel Liszt 1837-ben kelt útra Itália felé. Jorge Bolet játszik.