Zenei kincsestár

1. Liszt olaszországi zarándokéveinek emlékei a reneszánsz hazájába vezetnek, és egyúttal a modern zongoramuzsika útját is kijelölik impresszionisztikus színeikkel. Jorge Bolet (zsorzs bolet) ma elsőként a 123. Petrarca-szonett hangjaival emlékezik a költő és a zeneköltő szerelmesére: „Födre sütött szemérmes pillantása / Némán szólt hozzám, de éteri tisztán”…

2. Súlyosabb hangvételű, szimfonikus célkitűzésű, valódi romantikus zenei komplexum a Dante-szonáta, amelyet Liszt 1849-ben komponált „Dante olvasása nyomán”. Az újkori öntudat egyik megalapozó irodalmi műve nagy amplitúdójú, monumentális fantáziát indít meg Liszt képzeletében 8 évvel Dante-szimfóniájának születése előtt.

3. A Villa d’Este szökőkútjai Liszt egyik legismertebb zongoraműve, noha szivárványos páraként ezer fénytörésbe omló hangjai azt a víz-impressziót képviselik, amelyet bár Liszt már a Zarándokévek svájci kötetében alkalmazott, de amely Debussy műveiben vált meghatározó esztétikai elvvé. A darabot a Liszt halála után összeállított harmadik „Zarándokévek”-kötetbe válogatta be a kiadó.