Műsorújság

Magazinunkban először a Magyar Nemzeti Galéria leköszönő, Rippl-Rónai és Maillol – Egy művészbarátság története című kiállításán kalandozunk. Majd a Móra Könyvkiadó főszerkesztőjével beszélgetünk, bemutatva egy olyan modern alkalmazást is, melynek segítségével a gyerekek és szüleik egy virtuális könyvtárhoz férhetnek hozzá. Műsorunk második felében a Pünkösdkor zajló Tatai Patarát ajánljuk a figyelmükbe, végül pedig Palya Bea új, Selymeim című koncertsorozatáról ejtünk szót. Tartsanak velünk!

1-3. Két világjáró muzsikusunk, Baráti Kristóf hegedűművész és Würtz Klára zongoraművész 2011 és 2012 fordulóján a pécsi Liszt Ferenc Hangversenyteremben lemezre vette Beethoven összes hegedű-zongoraszonátáját. A vállalkozás nemzetközi érdeklődést váltott ki, annál is inkább, mivel Baráti Kristóf maga fűzött ismertetéseket a szerzeményekhez. Műsorunkban mi is a művész meglátásait idézzük. Baráti Kristóf mindenekelőtt siet leszögezni, hogy bár a komponista hegedűkísérettel ellátott zongoraszonátának nevezi korai alkotásait, a korszellemnek tett engedmény dacára már az 1798-ban keletkezett első szonátahármas egyenrangú partnerekként tekint a két hangszerre. Már csak amiatt a kevéssé ismert tény miatt is, mivel Beethoven maga kisgyermekkorától fogva kiváló hegedűművészek keze alatt fejlesztette hegedűjátékát. A művész másik fontos észrevétele, hogy valahányszor Beethoven hármas ciklusokkal lép közönség elé, következetesen törekszik a sokszínűségre. Valamennyi szonáta-triász magában foglal egy nagyszabású, egy lírai és egy „nehezen besorolható” szerzeményt. A Salierinek ajánlott, opus 12-es füzet értetlenkedést váltott ki a kritikusok körében. „Beethoven a maga útját járja, de micsoda bizarr utat! Tanult, tanult és egyre csak tanult – de semmi természetesség semmi dal. … Az ember a végén elveszti a türelmét vagy az élvezetét.” Beethoven önérzetesen replikázott: „Mondjanak, amit csak akarnak. Locsogásukkal senkit sem fognak halhatatlanná tenni, sem elvenni a halhatatlanságot Apolló kegyeltjeitől.” Következzék az 1., D-dúr szonáta, variációs lassútétellel és táncos záró rondóval. 4-6. A második Beethoven-szonáta hangneme A-dúr. Hangvétele Mozarthoz közelítő, könnyedebb. 7-9. Az opus 12 harmadik darabja Esz-dúrban íródott. A cikluson belül szintézist teremt szövésmódjának összetettsége és a spontán hatás tekintetében.

Kavalecz Gergellyel beszélgetünk, aki minden lehetőséget megragad, hogy fejlessze gasztronómiai tudását, és minél ízletesebb ételek kerüljenek ki a fakanala alól. Főztjét többször érte már szakmai elismerés, tanult neves szakácsmesterektől, de az otthoni konyhai ízei is felfedezhetők az általa készített ételekben, hiszen már gyerekkorában is ott sündörgött a konyhában édesanyja mellett. (Kép forrása: 2 Spaghi)

- Értelmesen és okosan kell beszélni. Nem szépen. - Vajon mit jelent ez? Wacha Imrét kérdezzük. - Irodalmi játékra hívjuk hallgatóinkat. Mai műsorunkban egy költőt és versének címét keressük. - Oláh János a Magyarországon működő irodalmi műhelyek létjogosultságáról és a fiatal írók, költők helyzetéről beszél.

Anyanyelvőrző műsorunkban ma Gerstner Károly tanár úr jegyzetét is hallhatják. Új példánk, melynek jelölését május 20-ig várjuk a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőségébe:1062. Bp. Délibáb u. 15-17. a következő: "Gorsium hanyatlása a negyedik század végén kezdődött. Ebben az időben a barbár népek fosztogatása a város falai közé kényszerítette a környező vidék lakóit."

A fiatal opera-énekesnők egyik legkiválóbbja lesz az élő műsor vendége! Polina színes, vonzó egyéniség, gyönyörű hanggal, remek játszó-tehetséggel: igazi kincs az Operában! Sokoldalúsága is lenyűgöző: Richard Strausst épp úgy énekel, mint Puccini-szerepeket, vagy - például utoljára a Zeneakadémián - Szörényi Levente művét!

Válogatás Jeney Zoltán fuvolaművész felvételeiből: Vivaldi: D-dúr concerto "A pacsirta" Boccherini: D-dúr concerto Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Sándor János vezényletével.