Műsorújság

Szűz Mária a Szentháromsággal, szentekkel és donátorral. Ez a címe annak a XVI. században készült festménynek, mely eddig a templom padlásán porosodott, s amely most már újra ott látható ahol százötven évvel ezelőtt függött: a pesti ferences templom szentélyének baloldali falán. Végzős restaurátorok és tanáruk meséli el a felújítás történetét, majd az alkotás közben adódó nyomozómunkáról is szólnak.

I/ Mit tudunk mi magyarok az észtekről? Hogy kerül az észt fővárosba, Tallinba egy magyar professzor? Hogyan látja Észtországot Schöpflin György, aki korábban három cikluson keresztül európai parlamenti képviselő volt, azt megelőzően pedig a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-európai Tanulmányok intézetében egyetemi tanár, 1998 és 2004 között "Jean Monnet professzor". Szóba kerül az is, mi a jelentősége a német alkotmánybíróság döntésének, melyben megkérdőjelezik az Európai Unió luxemburgi székheyű bírósága egyik döntését. II/ A koronavírus, és a lehetsége gyógymódok. Műsorunk vendége Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese, aki családjában is érintett a koronavírus által.

Az "Év autója-díj nyertese, és a döntőbe került modellek. Műsorunk vendége Gajdán Miklós, az "Autó Magazin" szerkesztője, az Év autója-díj zsűrijének két magyar tagja közül az egyik.

Makranczi Zsolttal, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatójával Tóth János András beszélget telefonon. A DEMO-nap május 18-ai programjáról bővebben a következő oldalon olvashatnak: mozaikmuzeumtura.hu.

Fűzfa Balázs Ottlik Géza Iskola a határon című regényéről írt monográfiája a húszezredik kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ugyanitt megtalálható a szerző szociográfiai írásokat tartalmazó Gyalogjáró történelem című kötete. Emellett az élményközpontú irodalomtanítást előtérbe állító középiskolás tankönyvei, és az azokhoz írt tanári útmutatók is elérhetők a digitális adatbázisban.

Vajon melyik lehet az a pont, az a pillanat, amikor egy mesterség már nem csak mesterség, de szenvedély, szeretet, hit, elhivatottság és művészet? Amikor egy tárgyból műremek lesz? Erről beszélgetünk a mai összeállításban, amelyben legendás, ám a reflektorfénytől talán távolabb élő alkotók portréjából fűzünk össze néhány néhány gondolatfutamot. (hegedűfotó: A magyar hegedű ünnepének honlapja)

Sokat hallottuk a jótanácsot, nem árt néha csendben, egyedül lenni, de a két hónapja tartó járványidőszakban úgy érezzük már túl sok is a csend, a másoktól való elzártság. Mai adásunkban Tornyai Gábor plébános kérdeztem, hogyan lehet élettel telivé tenni a magányt, felfedezni a csendes visszavonulás előnyeit, a rendszeres imaidőt, a figyelem gyakorlását. Hogy világosabban kezdjük látni saját magunkat, helyzetünket a világban, viszonyrendszereinket, másképpen érintsen a csend, a mentálhigiénés szakember a remeték életét és mostani helyzetünk párhuzamait tárja elénk. Azokét, akik az elvonulásban a megvilágosodás, a tevékeny élet, a közösségi lét, a spritualistás ösvényét taposták ki előttünk.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Makranczi Zsolttal, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatójával Tóth János András beszélget telefonon. A DEMO-nap május 18-ai programjáról bővebben a következő oldalon olvashatnak: mozaikmuzeumtura.hu.

A mai Őrtüzekben Pilinszky János egyik írása nyújt alapot a közös gondolkodásban. Nagyon izgalmasnak tartom Pilinszky írásait, meglátásait, gondolatait, kérdéseit, problémafelvetéseit… és hálás vagyok érte, hogy a mai kor embere volt. Nagyon közelinek és aktuálisnak érezhetjük mindazt, amit olvasunk tőle. És mindezt teljesen jogosan. Ugyan technikailag nagy fejlődésen ment át világunk az elmúlt 10-15 évben, mégis az ember és az ember kérdései, azoknak jelene még elevenen táplálkozik az elmúlt század hatásaiból, értsük ezalatt az elnyomás korát, a diktatúrák idejét, a háborúk éveit, de az eközben meglapuló és fel-felvillanó remény és öröm pillanatait is. Pilinszky embere nem idegen a ma emberétől. Testvérként tekinthetünk rá, mint idősebb, bölcsebb bátyra, és figyelhetünk szavára.

Vajon melyik lehet az a pont, az a pillanat, amikor egy mesterség már nem csak mesterség, de szenvedély, szeretet, hit, elhivatottság és művészet? Amikor egy tárgyból műremek lesz? Erről beszélgetünk a mai összeállításban, amelyben legendás, ám a reflektorfénytől talán távolabb élő alkotók portréjából fűzünk össze néhány néhány gondolatfutamot. (hegedűfotó: A magyar hegedű ünnepének honlapja)

Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat Brahms ifjonti éveinek egyik színhelyén, Detmoldban, ahol a romantika későbbi nagy mestere a helyi vegyeskar karnagya és bizonyos Friderike hercegnő zongoratanára. 1859-ben járunk, és mint a föntebbiekből kitetszik: a 26 esztendős komponista még nem mutatta meg oroszlánkörmeit. Szorgos zenei hivatalnok egy aprócska német fejedelmi városkában. S mint ilyen, egyelőre csupán számára is formátlan álmokként jelenhetnek meg a világokat hódító, nagy alkotások. Brahms buzgón és tanulékonyan vizsgálgatja a nagy elődök, különösen Haydn és Mozart alkalmi muzsikáit. Ezek, jelesül a divertimentók és szerenádok hatása alatt két szerenádot maga is megalkot. Különösen hangszerösszeállításukon érződik a régi jó bécsi klasszikus szórakoztató muzsika hatása. A tételformák is követik a régi szabásmintát. Ami azonban szembeötlő: a finom és tapintatos formákat néhol – például a második tételben, a Scherzóban vagy a komor és sejtelmes Adagio non troppóban – már a romantika ébredező szellemei feszegetik. Az Opus 16-os, 2., A-dúr szerenádot a Londoni Filharmonikusoktól halljuk Sir Adrian Boult vezényletével.