Zenei kincsestár

Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat Brahms ifjonti éveinek egyik színhelyén, Detmoldban, ahol a romantika későbbi nagy mestere a helyi vegyeskar karnagya és bizonyos Friderike hercegnő zongoratanára. 1859-ben járunk, és mint a föntebbiekből kitetszik: a 26 esztendős komponista még nem mutatta meg oroszlánkörmeit. Szorgos zenei hivatalnok egy aprócska német fejedelmi városkában. S mint ilyen, egyelőre csupán számára is formátlan álmokként jelenhetnek meg a világokat hódító, nagy alkotások. Brahms buzgón és tanulékonyan vizsgálgatja a nagy elődök, különösen Haydn és Mozart alkalmi muzsikáit. Ezek, jelesül a divertimentók és szerenádok hatása alatt két szerenádot maga is megalkot. Különösen hangszerösszeállításukon érződik a régi jó bécsi klasszikus szórakoztató muzsika hatása. A tételformák is követik a régi szabásmintát. Ami azonban szembeötlő: a finom és tapintatos formákat néhol – például a második tételben, a Scherzóban vagy a komor és sejtelmes Adagio non troppóban – már a romantika ébredező szellemei feszegetik. Az Opus 16-os, 2., A-dúr szerenádot a Londoni Filharmonikusoktól halljuk Sir Adrian Boult vezényletével.