Zenei kincsestár

Folytatjuk a jeles orosz zongoraművészek Beethoven-fölvételeinek bemutatását. Elsőként a 22-es opusszámú, 11., B-dúr szonátát halljuk Szergej Urjivajev előadásában. A művész 1947-ben született Szentpétervárott. 9 éves korától az ottani Konzervatórium különleges tehetségek számára felállított zeneiskolájában végezte tanulmányait. Szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt sikeres művész. Beethoven 11. szonátája az 1799-ik és az 1800-ik év fordulója körül keletkezett, alig több mint egy évvel a Tavaszi szonátát megelőzően, és mint az, a zongoradarab is kirobbanóan életteli és derűs, lassútételében inkább merengő, mintsem panaszos, menüettjét tekintve pedig kifinomult és idillikus. Mintha Beethoven azt akarná bebizonyítani vele, hogy anyanyelvi szinten beszéli a rokokó szalonzene nyelvét. Igaz, a felhőtlenül daloló záró rondóból azért megérezni, hogy olyan komponista könnyed játékát halljuk, aki formai és tematikus értelemben bármelyik pillanatban képes volna kifordítani sarkaiból a világot.

Búcsúzóul a 9., E-dúr szonáta derűs zárórondóját játssza Valerij Visnyevszkij.