Műsorújság

A Nemzeti Összetartozás Napján a békediktátumnak a történelmi Magyarország Katolikus Egyházára gyakorolt hatásáról, kiemelten pedig Nyugat-Magyarország politikai és egyházi hátteréről beszélgetünk Dr. Schmidt Péter történész, művészettörténésszel.

Könyvterasz nyílt a Berzsenyi Dániel Könyvtár bejárata előtt, ide várják az olvasókat addig, míg újra ki nem nyithatják közönségforgalmi tereiket. Vannak olyan pontjai Szombathelynek, amelyek a jó idő beköszöntével egyre szemetesebbek. Ilyen a Savaria Múzeum kertje, a Kisfaludy utca vagy a Borostyánkő áruház környéke. Közkeletű vélekedés, hogy hajléktalanok hagyják szanaszét a hulladékot, ez a vád a helyi sajtóban is többször megjelent a közelmúltban. Az általánosítás nagy hiba, mondja Németh Klára a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft. ügyvezetője, mert a fedél nélküli emberek valójában nagyon sokat tesznek azért, hogy tisztább legyen a város.

Jávor Béla: Mea culpa „Minden rosszban van valami jó” – hangzik a közhelyszerű magyar közmondás, s most a korona vírusra gondolok, bármily meglepő is. A Katolikus rádió hallgatóinak többsége bizonyára nem örült a vírus okozta járvány azon következményének, hogy március közepe óta nem vehetett részt templomi szertartásokon, szentmiséken. Hetven életévem alatt még sosem volt ilyen 12 hét, hogy vasárnaponta ne menjek el a templomba, talán görögországi utazásaimon fordult elő egy-egy hétvége, amikor Isten háta mögötti kis görög faluban laktunk, ahol nem volt katolikus templom, de ilyenkor magammal hoztam egykor élt bajai plébános nagybátyám szentmiséinek hangfelvételét és a laptop-on meghallgattam Feri batya arra a hétre jutó vasárnapi miséjét, szentbeszédét. Az idén március 22-ike óta új időszámítás kezdődött a katolikus hitéletben, nem a hívek mentek a templomba, hanem a templom ment a hívekhez. Nem egy tévéállomás, sőt az interneten több szerzetesrend és egyházközség templomából közvetítettek szentmiséket, mi többnyire a Duna tévét választottuk, de volt, hogy időleges elfoglaltságunk folytán átváltottunk a Bonum tévére is. Eleinte furcsa volt az otthoni liturgia, de hetek alatt megszoktuk és a kényelmes fotelekből hallgattuk papjaink homíliáit. Mikor már a harmadik-negyedik vasárnapi szentbeszédet hallgattam, elgondolkoztam, vajon papjaink felismerik-e azt az egyedülálló lehetőséget, hogy a szentmise elmegy az emberek otthonaiba, hogy kivételesen azok is szem- és fültanúi lesznek egy szentmisének, akik arra sosem mennek el, de most a nagymamának bekapcsolták a tévét, s ha már szól és világít, netán ők is odafigyelnek. Odafigyelnek, s maguk elé idézik gyermekkorukat, amikor a nagymama, még anyaként elvitte őket a vasárnapi misére. Még az is lehet, hogy katolikus templomba soha, vagy csak egy-egy ismerős esküvőjén tették be a lábukat, s most itt lenne az alkalom, megnyitni szemüket és fülüket az örömhírre, eljuttatni az evangélium üzenetét. Érdeklődéssel kezdtem el figyelni papjaink prédikációit, felismerik-e a járvány okozta egyszeri és talán visszahozhatatlan lehetőséget, az örömhír eljuttatásának esélyét arra korábban sohasem megnyíló fülekhez? Mit tett volna Krisztus, ha tanítását közvetítette volna a jeruzsálemi tévé, de legalább a galileai körzeti stúdió? Felhasználta volna az Ige sikeresebb terjesztésére a technika akkor még meg nem adatott lehetőségét? A kérdés költői. Figyeltem a tévében szentmisén prédikáló papjainkat, szerzeteseinket s nem észleltem, hogy változtattak volna megszokott stílusukon, megszokott mondandóikon. Lelkiismeretesen, felkészülve olvasták vagy mondták a homíliát, magyarázták az aznapi evangéliumi szakaszt, de alig láttam és hallottam olyan beszédet, amely revelációként hatott volna. Elképzeltem magamat az evangéliummal eddig még sosem találkozott emberként, amint először ott ülök egy szentmisén és nézem a liturgiát és hallgatom a pap beszédét. Elképzeltem magamat, megérint-e, megfog-e az, amit eddig sosem láttam, hallottam, de most revelációként ér? Vártam, hogy az elhangzottak kinyitnak-e a szívemben egy érdeklődést mutató ajtót, hallok-e olyan mondatokat, amelyek arra késztetnek, hogy a jövő vasárnap is ideüljek a tévé elé és a nagymama fotelje mellé húzzam az enyémet is? A járvány terjedése okozta kilátástalanságban hallok-e olyan mondatokat, amelyek itt és most segítségemre vannak. Be tudja-e mutatni a képernyőn beszélő személy az általa képviselt egyház segítőkészségét, a tanítás ad-e megoldást mindarra, amely megoldatlanul vagy csak észrevétlenül fekszik a szívemben? Kis kivételtől eltekintve nem éreztem azt, hogy én, aki eddig semmiféle érdeklődést nem mutattam hit és transzcendencia, örömhír és liturgia iránt most már érdeklődni kezdek, mert felkeltette kíváncsiságomat mindaz, amit a tévében hallottam, láttam. Felismerték-e, akik tehették, s ha nem, miért nem, hogy ebben a járványos, mozgásunkat gátló hetekben a lelkünk azért szabad és a technika eszközeivel ugyanúgy nyitott, mint a vírus előtt volt. Felismerték-e, hogy soha vissza nem térő alkalom bekerülni milliók nappalijába és ott megszólalni, megszólítani azokat, akik talán csak átsétálnak a szobán, de egy jó mondat megállíthatja őket az ajtóban. Felismerték-e, hogy itt több van két halnál és öt árpakenyérnél, nem kell csodát tenni, hisz a csoda ott áll minden lakás nappalijában, ahol premier plan emeli fel a pap az ostyát és mondja: - Ez az én testem, mely értetek adatik.

Kőrösi Gábort, a Várkapitányság kommunikációs igazgatóját Balla Ferenc kérdezte.

A nagybajomi Ötös-Hárs Víztározónál megrendezett Somogy Megyei Csapatbajnokságról Gulyás Lóránt küldött tudósítást.

EXKLUZÍV kiadású, 100 perces dupla CD-vel és emellett Halmos Béla előtt tisztelgő kötettel is jelentkezett a Határtalan Hangok Közhasznú Alapítvány. A CD címe: Idegen nép van ma ott, hol régen magyar lakott... – Trianon 100. A tematikus CD-n dalok és prózai szövegek, valamint Dsida Jenő, Csoóri Sándor, József Attila és Juhász Gyula versei is elhangzanak. A CD premierje a békediktátum centenáriumán, a harangszó után, 16 óra 32 perckor kezdődött online közvetítésben a KŐFESZT oldalán. A CD zenei anyagáért felelős Pál István Szalonna népzenészt Gerbei Anita kérdezi. Az idén 8. alkalommal rendezik meg a Kórusok Éjszakáját, ezúttal online térben. Június 6-án, délután 5 órakor a Kórusok Éjszakája repertoárján Tóth Árpád három megzenésített művét halljuk majd. Elhangzik Pengő Dzsó szerzeménye, a Ki énekelt, Lackfi Jánostól az Esti elektromosság, és felcsendül az Above the dock, T.E. Hulme verse is. Minderről bővebben a korusokejszakaja.hu oldalon tájékozódhatnak. A szervezett program kapcsán két, a karanténnal terhelt időszakban is aktív kórusvezetőt kérdezünk: Török Andreát, az Újlaki Sarlós Boldogasszony Templom kórusvezetőjét, és az Angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban szolgáló Pálferis Kamarakórus vezetőjét, Vörös Boglárka Júliát. A Közösségi koreográfia 2020 néven amatőr és profi résztvevőkkel elkészült videóról Stern Lili táncos, koreográfussal Tenki Dalma beszélget.

Grecsó Krisztián Vera című regényét állította színpadra a Kőszegi Várszínházban Grisnik Petra és Göttinger Pál. Egy kiskamasz története, aki először találkozik a szerelemmel, miközben súlyos családi titkok tűnnek elő a biztonságos mindennapok repedéseiből.

2.) Így jár, aki irigy magyar népmese, Illyés Gyula feldolgozásában Felolvassa: Ráckevei Anna Hangmérnök: Horváth János Rendező: E. Román Kata

A mai Színházi Disputában a múlt hónapban elhunyt Udvaros Bélára emlékezünk. A különleges sorsú színházi rendező 1925. január 10-én született, Budapesten, 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulójaként szerezte meg diplomáját. Ezután pályája repülőrajtot vett, de - miután szerelembe esett Dévay Camilla színésznővel és feleségül vette - megpecsételődött a sorsa, ugyanis Dévay Camillát politikai okokból nemkívánatos személlyé nyilvánították. Az ötvenes években több évre mindkettejüket eltiltották szakmájuk gyakorlásától, majd 1957-ben végre állást kaphattak - vidéken, a Kecskeméti Katona József Színházban, ahol 16 évadot töltöttek. Ezután együtt szerződtek Békéscsabára is, Udvaros Béla 11 évad után innen ment nyugdíjba, pályája azonban korántsem ért véget. Az ő nevéhez fűződik ugyanis a rendszerváltás után megalapított Evangélium Színház létrejötte is.

Érzékeny témák kerülnek elő filmes magazinunkban. Fizikai, földrajzi határok és határok bennünk, kapcsolatainkban. Létezhet-e újrakezdés egy történelmi jelentőségű családi tragédia után, vagy létezhet-e együttélés romák és nem romák között? Online elérhető dokumentumfilmeket ajánlunk.

1.Jogsegély. A támogatott döntéshozatalról Szalay Kornél Géza ügyvéddel Pécsi Krisztina beszélget. 2. A katolikus Háló mozgalom több mint 30 éve épít határokon átívelő, magyar-magyar közösségi kapcsolatokat a Kárpát-medencében, ökumenikus szellemiségben, és több éve folytat egy olyan akciót, amelyben arra biztatnak mindenkit, hogy június 4. körül minél több határon túli ismerősét hívja fel, így is kifejezve az összetartozásukat. Szeibert Andrással, a "Háló - Találkozás-Kapcsolat- Közösség" mozgalom alapítójával, a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület vezetőségi tagjával, a találkozóikról és a programjaikról Sallai Éva beszélget.

2.) Így jár, aki irigy magyar népmese, Illyés Gyula feldolgozásában Felolvassa: Ráckevei Anna Hangmérnök: Horváth János Rendező: E. Román Kata

Márai Sándor Június c. szösszenete, és két verse: a Tegezés, és a Dalocska - a Tarló c. kötetből.

Jávor Béla: Mea culpa „Minden rosszban van valami jó” – hangzik a közhelyszerű magyar közmondás, s most a korona vírusra gondolok, bármily meglepő is. A Katolikus rádió hallgatóinak többsége bizonyára nem örült a vírus okozta járvány azon következményének, hogy március közepe óta nem vehetett részt templomi szertartásokon, szentmiséken. Hetven életévem alatt még sosem volt ilyen 12 hét, hogy vasárnaponta ne menjek el a templomba, talán görögországi utazásaimon fordult elő egy-egy hétvége, amikor Isten háta mögötti kis görög faluban laktunk, ahol nem volt katolikus templom, de ilyenkor magammal hoztam egykor élt bajai plébános nagybátyám szentmiséinek hangfelvételét és a laptop-on meghallgattam Feri batya arra a hétre jutó vasárnapi miséjét, szentbeszédét. Az idén március 22-ike óta új időszámítás kezdődött a katolikus hitéletben, nem a hívek mentek a templomba, hanem a templom ment a hívekhez. Nem egy tévéállomás, sőt az interneten több szerzetesrend és egyházközség templomából közvetítettek szentmiséket, mi többnyire a Duna tévét választottuk, de volt, hogy időleges elfoglaltságunk folytán átváltottunk a Bonum tévére is. Eleinte furcsa volt az otthoni liturgia, de hetek alatt megszoktuk és a kényelmes fotelekből hallgattuk papjaink homíliáit. Mikor már a harmadik-negyedik vasárnapi szentbeszédet hallgattam, elgondolkoztam, vajon papjaink felismerik-e azt az egyedülálló lehetőséget, hogy a szentmise elmegy az emberek otthonaiba, hogy kivételesen azok is szem- és fültanúi lesznek egy szentmisének, akik arra sosem mennek el, de most a nagymamának bekapcsolták a tévét, s ha már szól és világít, netán ők is odafigyelnek. Odafigyelnek, s maguk elé idézik gyermekkorukat, amikor a nagymama, még anyaként elvitte őket a vasárnapi misére. Még az is lehet, hogy katolikus templomba soha, vagy csak egy-egy ismerős esküvőjén tették be a lábukat, s most itt lenne az alkalom, megnyitni szemüket és fülüket az örömhírre, eljuttatni az evangélium üzenetét. Érdeklődéssel kezdtem el figyelni papjaink prédikációit, felismerik-e a járvány okozta egyszeri és talán visszahozhatatlan lehetőséget, az örömhír eljuttatásának esélyét arra korábban sohasem megnyíló fülekhez? Mit tett volna Krisztus, ha tanítását közvetítette volna a jeruzsálemi tévé, de legalább a galileai körzeti stúdió? Felhasználta volna az Ige sikeresebb terjesztésére a technika akkor még meg nem adatott lehetőségét? A kérdés költői. Figyeltem a tévében szentmisén prédikáló papjainkat, szerzeteseinket s nem észleltem, hogy változtattak volna megszokott stílusukon, megszokott mondandóikon. Lelkiismeretesen, felkészülve olvasták vagy mondták a homíliát, magyarázták az aznapi evangéliumi szakaszt, de alig láttam és hallottam olyan beszédet, amely revelációként hatott volna. Elképzeltem magamat az evangéliummal eddig még sosem találkozott emberként, amint először ott ülök egy szentmisén és nézem a liturgiát és hallgatom a pap beszédét. Elképzeltem magamat, megérint-e, megfog-e az, amit eddig sosem láttam, hallottam, de most revelációként ér? Vártam, hogy az elhangzottak kinyitnak-e a szívemben egy érdeklődést mutató ajtót, hallok-e olyan mondatokat, amelyek arra késztetnek, hogy a jövő vasárnap is ideüljek a tévé elé és a nagymama fotelje mellé húzzam az enyémet is? A járvány terjedése okozta kilátástalanságban hallok-e olyan mondatokat, amelyek itt és most segítségemre vannak. Be tudja-e mutatni a képernyőn beszélő személy az általa képviselt egyház segítőkészségét, a tanítás ad-e megoldást mindarra, amely megoldatlanul vagy csak észrevétlenül fekszik a szívemben? Kis kivételtől eltekintve nem éreztem azt, hogy én, aki eddig semmiféle érdeklődést nem mutattam hit és transzcendencia, örömhír és liturgia iránt most már érdeklődni kezdek, mert felkeltette kíváncsiságomat mindaz, amit a tévében hallottam, láttam. Felismerték-e, akik tehették, s ha nem, miért nem, hogy ebben a járványos, mozgásunkat gátló hetekben a lelkünk azért szabad és a technika eszközeivel ugyanúgy nyitott, mint a vírus előtt volt. Felismerték-e, hogy soha vissza nem térő alkalom bekerülni milliók nappalijába és ott megszólalni, megszólítani azokat, akik talán csak átsétálnak a szobán, de egy jó mondat megállíthatja őket az ajtóban. Felismerték-e, hogy itt több van két halnál és öt árpakenyérnél, nem kell csodát tenni, hisz a csoda ott áll minden lakás nappalijában, ahol premier plan emeli fel a pap az ostyát és mondja: - Ez az én testem, mely értetek adatik.

EXKLUZÍV kiadású, 100 perces dupla CD-vel és emellett Halmos Béla előtt tisztelgő kötettel is jelentkezett a Határtalan Hangok Közhasznú Alapítvány. A CD címe: Idegen nép van ma ott, hol régen magyar lakott... – Trianon 100. A tematikus CD-n dalok és prózai szövegek, valamint Dsida Jenő, Csoóri Sándor, József Attila és Juhász Gyula versei is elhangzanak. A CD premierje a békediktátum centenáriumán, a harangszó után, 16 óra 32 perckor kezdődött online közvetítésben a KŐFESZT oldalán. A CD zenei anyagáért felelős Pál István Szalonna népzenészt Gerbei Anita kérdezi. Az idén 8. alkalommal rendezik meg a Kórusok Éjszakáját, ezúttal online térben. Június 6-án, délután 5 órakor a Kórusok Éjszakája repertoárján Tóth Árpád három megzenésített művét halljuk majd. Elhangzik Pengő Dzsó szerzeménye, a Ki énekelt, Lackfi Jánostól az Esti elektromosság, és felcsendül az Above the dock, T.E. Hulme verse is. Minderről bővebben a korusokejszakaja.hu oldalon tájékozódhatnak. A szervezett program kapcsán két, a karanténnal terhelt időszakban is aktív kórusvezetőt kérdezünk: Török Andreát, az Újlaki Sarlós Boldogasszony Templom kórusvezetőjét, és az Angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban szolgáló Pálferis Kamarakórus vezetőjét, Vörös Boglárka Júliát. A Közösségi koreográfia 2020 néven amatőr és profi résztvevőkkel elkészült videóról Stern Lili táncos, koreográfussal Tenki Dalma beszélget.

Egy olyan francia politikusra szeretném irányítani a figyelmüket, aki együttérzéssel és szimpátiával fordult megcsonkított nemzetünk felé, a békediktátumot hibának tartotta, és egész pályafutása során ahol tudott, segített a magyaroknak - a kommunizmus alatt többek között a magyar szerzeteseknek. Példamutató életű, mélyen hívő katolikus volt, éppen boldoggá avatási eljárása zajlik. Nem más ő, mint Robert Schumann, akit Európa atyjaként ismer a világ. Róla kérdeztem a téma szakértőjét, Fejérdy Gergely történészt, Franciaország-szakértőt, a PPKE adjunktusát. De előbb arra is kíváncsi voltam, vajon tudták-e akkor, 1920-ban a franciák, hogy mit tettek a magyarokkal, és hogyan látják ma, 100 év elmúltával a számunkra oly fájó eseményeket.

1.Jogsegély. A támogatott döntéshozatalról Szalay Kornél Géza ügyvéddel Pécsi Krisztina beszélget. 2. A katolikus Háló mozgalom több mint 30 éve épít határokon átívelő, magyar-magyar közösségi kapcsolatokat a Kárpát-medencében, ökumenikus szellemiségben, és több éve folytat egy olyan akciót, amelyben arra biztatnak mindenkit, hogy június 4. körül minél több határon túli ismerősét hívja fel, így is kifejezve az összetartozásukat. Szeibert Andrással, a "Háló - Találkozás-Kapcsolat- Közösség" mozgalom alapítójával, a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület vezetőségi tagjával, a találkozóikról és a programjaikról Sallai Éva beszélget.

Kedves Hallgatóink! Hajózzanak be velünk a XVII. századi Velencébe, kössük ki gondolánkat egy tengervíz nyaldosta cölöphöz, és szálljunk partra valamelyik korabeli operaház bejárata előtt. Az 1600-as évek derekán persze mást jelent még az opera, mint manapság, a legfontosabb azonban már az első kezdeményezőjeként ismert Monteverdi operáiban is jelen van: a zene a cselekmény szolgálója és hordozója, azaz a cselekmény nem mintegy díszkíséretül kapja a zenét, hanem általa bontakozik ki. Az ókori görög színjáték is ismerte már a hangszerek és az énekbeszéd hatását. Shakespeare korának színháza sem volt elképzelhető zenei – mi több – táncbetétek nélkül. A reneszánsz és a barokk fordulóján az énekelt és a hangszeres zenei műfajok olyan kifinomult és kifejező hatásokra váltak képesekké, hogy a muzsika csakugyan magára vállalhatta lelkiállapotok, egész konfliktusok, eseménysorok ábrázolását. M esti komponistánk a korszak egyik legnépszerűbb operaszerzője, Pier Francesco Cavalli. Az 1602 és 1676 között élt muzsikus – mint az akkoriban elvárásos volt – kórusénekesből vált Monteverdi egyik legjelesebb utódává, majd a Szent Márk székesegyház orgonistájává. Egyházi elfoglaltságai nem akadályozták meg abban, hogy mesterét követve kipróbálja magát az opera műfajában, és hamarosan olyan népszerűségre tett szert, hogy Mazarin 1662-ben tőle rendelt operát a Napkirály esküvőjére - Lully nagy bosszúságára. Mariana Flores és Leonardo García Alarcón együttese, a Cappella Mediterranes ma Cavalli négy szerzeményének részleteit szólaltatja meg Anna Reinhold közreműködésével. Az első jelenetek az 1639-ben bemutatott Thetis és Peleusz lakodalma című operából valók. Cavalli egy évvel később, 1640-ben újabb mitológiai témát zenésít meg: az Apolló és Dafné szerelméből hallunk egy szerelmi bánattól átjárt panaszt, azaz lamentációt. Az 1641-ben bemutatott Didone című opera Cavalli pályájának egyik legnagyobb operai sikere volt. A következő részletben a címszereplő igyekszik magyarázatát adni, miért nem viszonozhatja Iarba szerelmét. Cavalli talán úgy gondolta: a szép melódiák egyszersmind vigaszul szolgálnak a csalódásra. Befejezésül egy 1642-ben bemutatott Cavalli-operából hallunk egy részletet a korabeli színpad megkerülhetetlen konfliktusáról: szerelem és erény párviadaláról.