Műsorújság

A Hagyományok Házában látható Nemes László festőművész és a Magyar Hangszermíves Céh közös kiállítása. A folytatásban Szabó Zoltánnal, a Zalaegerszegi Kerékpársport Egyesület utánpótlás szakágának vezetőjével beszélgetünk. Pályaorientáció, továbbtanulás, szakképzés. A Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik fő feladata, hogy ezen a területen közvetítsen a vállalkozások és az iskolák, szakképző intézmények között.

Befejeződött a Mészáros Lőrinc utca felújítása, lezárult a műszaki átadás-átvétel. A déli, szentkirályi városrészen három utcát hoznak rendbe november végéig közel 300 millió forint költségvetési forrásból. Nyakunkon a koronavírus-járvány második hulláma, napról napra újabb intézkedések születnek a védekezéssel kapcsolatban. A legtöbb helyen már kötelező maszkot viselni, korlátozzák a szórakozóhelyek nyitva tartását, rendezvények maradnak el. Az óvodákba, iskolákba testhő-mérést követően lehet belépni, és használni kell a kézfertőtlenítőket. Az enyhe tüneteket mutató gyerekeket is hazaküldik, ami egyaránt nehéz helyezet iskolának és szülőnek is. Pölöskey Péter gyermekorvost kérdezte a témáról Simán Klára. Komoly problémát jelent Szombathelyen az illegális hulladékelhelyezés. A Parkerdőben, a városszéli zöldterületeken és a mezőgazdasági utak mentén gyakran találni szemétkupacokat, ahol a háztartási hulladéktól az építési törmeléken át a gumiabroncsokig minden fellelhető. Miközben a szombathelyi lakcímmel rendelkező lakosok ingyenesen helyezhetnek el bizonyos hulladéktípusokat a Körmendi úti gyűjtőudvarban. Az elkövetőket mobil kamerákkal igyekeznek lefülelni, több helyre telepítettek már ilyen berendezést.

Jávor Béla: A második hullám 1968 májusában Párizs egyik egyetemén a diákok azt követelték, hogy szabadabb bejárásuk legyen a kollégiumokba, nevezetesen a fiúknak a lányok szobáiba. Az egyetem vezetése ellenállt, az egyetemisták követelései pedig egyre bővültek és átterjedtek más párizsi, majd más francia egyetemekre is, sőt Nyugat-Európa több államában is egyetemisták csatlakoztak párizsi társaikhoz. A követelések tűzvészként terjedtek mind azok tartalmának mélysége, mind azok radikalizmusa vonatkozásában. A diákvezetők körében egyre zűrösebb alakok kerültek felszínre, mint például Daniel Cohn-Bendit és az egyetemet elfoglaló sztrájkok nem maradtak az universitasok falai között, a lázongás kiment az utcákra, felszedték az utcaköveket, törtek, zúztak, felgyújtották a párizsi tőzsdét, mint a kapitalizmus templomát. A szabadságban felnőtt, háború utáni nemzedék egyetemi korba került tagjai, akik demokratikus társadalmakban nőttek fel, mintegy örökségbe kapták a szabadságot, sosem tapasztalták annak hiányát, éppen ezért szabadságukkal elégedetlenek voltak és azt hitték, hogy a mindennap megélt szabad versenyes kapitalizmusnál jobb a kommunizmus. Ezért a kínai kommunista párt főtitkárának, Mao Ce-tungnak idézeteiből összeollózott bibliát istenítették. Mozgalmuk célpontja a jóléti társadalom nyújtotta rend és biztonság volt, melyet egy nemzedékkel idősebb szüleik hoztak létre az elmúlt közel negyed században. A fiataloknak elegük volt a szüleikből, az általuk képviselt világnézetből, mindenből, ami addig Európát jelentette, mindazokból a szokásokból, értékekből, amelyekből ez a földrész felépült a korábbi két és fél évezredben. Nem meghaladni, de lerombolni akartak mindent, összetörni mindazt, ami eddig felépült s mindezek ideológiai alapja az általuk soha meg nem tapasztalt szélsőbaloldali világnézet, s abból is a legrosszabb, a trockizmus, a maoizmus. Azóta eltelt több mint 50 esztendő, az akkori 18-20 évesek már régóta benn ülnek a társadalmak vezető pozícióiban, a politikai élet, a pénzvilág kormányzása mind az ő kezükben van, einstandolták, a nemzetek segítségére egykor létrehozott Európai Uniót, mint a Pásztor testvérek a múzeumkertben a golyókat, Zsebre vágták az üveggolyókat és most ott folytatják, ahol 1968-ban abbahagyták. Zűrös nézeteket vallanak, le akarják rombolni Európa évezredes hagyományait s ehhez megfogalmazták európai alapvetésüket, amelyből csak egyet hagytak ki, az Istent. Ennek a nemzedéknek –hiszik – már nincs szüksége Istenre, hiszen mindahhoz, amit tesznek, Isten csak útban lenne. És különben is ők maguk az istenek, hiszen mindent elérhetnek, gondolják - már a megszületett emberek nemét is megváltoztathatják. Már nem csak eszméket döntenek le, de szobrokat is. Nincs útjukban akadály. olyanok, mint a kommunisták, nem csak a jövőt akarják átszabni, de a múltat is. Már a filmgyártás is kommunista srófra jár, amikor a párt megmondja, hogy a készülő film miről szóljon, milyen zsánerű hősök legyenek benne és az eszmei mondanivaló juttassa érvényre a szocialista ember felsőbbrendűségét. (Lásd Oscar-díj bizottság irányelvei!) Ismét, mint 1968-ban, egyre nagyobb anarchia támad, előbb csak az utcákon, de már a parlamentekben is. Egyelőre csak erkölcsi megsemmisítés vár azokra, akik az ún. politikailag korrekt megnyilatkozásoktól eltekintenek és őszintén megmondják a véleményüket, de ahogy halad ez a folyamat, rövidesen keményebb szankciók fognak életbe lépni, pár év és egységes erőszakszervezet, új ÁVH áll majd Európa rendelkezésére, hiszen az egységes európai ügyészség már létrejött. Mostanában sokat emlegetjük a második hullámot, igaz nem a társadalmi élet, hanem a koronavírus kapcsán, de ettől az 1968 utáni második hullámtól nem lehet másfél méter távolságot tartani és hiába hordunk valamennyien maszkot, amely az orrot és a szájat is elfedi, ez a második hullám nem cseppfertőzéssel terjed, hanem az agyat elérő hullámok útján. Ennek az 1968-as nemzedéknek most ideért a második hulláma s ez nagyobb károkat okoz, mint az első. Akkor még csak meg akarták szerezni e zavaros fejűek mindazt, ami most már az övék, akkor még csak akarták az anarchiát, ma már az övéké és élnek vele. Öngyilkos nemzedék, a rend ellen harcol és a migráció támogatásával saját maga ellen is, de mint minden anarchista, nem látja át, hogy az anarchiába ő is belepusztul, ahogy az már az emberiség történetében nem egyszer megtörtént. Aki nem ismeri a történelmet, az arra ítéltetik, hogy újra átélje – tartja a szentencia. Soha nagyobb igazságot.

Nyáry Krisztiánnal új könyvéről Balla Ferenc beszélgetett.

A Jobb félni című színházi darabról szól Vízi Dávid és Lestyán Attila; Rádiónk új 8 részes hangjátékáról, a jövő héten kezdődő Múltaknákról beszélgetünk Egri Bálinttal; S a hétvége kulturális programjaiból ajánlunk néhányat.

Az Alzheimer-kór nemzetközi napján világszerte olyan eseményeket szerveztek, amelyek felhívják a figyelmet a demenciával élőkre és a gondozó családtagokra. Székesfehérváron az INDA - Interprofesszionális Demencia Alapprogram, keretében „A demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül” - elnevezésű EFOP pályázat támogatásával megvalósuló rendezvény fókuszában, a megelőzés fontossága állt. Szűrőnappal hívták fel a figyelmet a demenciára az esemény házigazdái: a Katolikus Szeretetszolgálat, a Székesfehérvári Egyházmegye, valamint Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramjával összefogva.

1791-ben jelent meg az első magyar városmonográfia. Szombathely történetét Schönvisner István foglalta össze az egyházmegye első püspöke, Szily János megbízásából. A latin nyelven írt mű hamarosan magyarul is olvasható lesz.

Az idei Országos Színházi Évadnyitót szeptember 11-én tartották, a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. Minden évben ezen a rendezvényen adják át a Kaszás Attila-díjat, a szakma és a közönség közös elismerését. A díj azért különleges, mert az első két fordulóban a színészek maguk, illetve egymás közül választják ki azt a három művészt, akik közül a harmadik fordulóban, a közönség szavazatai alapján kerül ki a végső győztes, aki idén a Színházi disputa mai vendége, Földes Tamás lett. Beszélgetésünkben áttekintjük eddigi pályáját, beszélünk a zenés színház és a prózai színház közti különbségekről, valamint azt is érintjük, milyen volt a viszonya a díj névadójával, a néhai Kaszás Attilával.

Az ötödik Ars Sacra Filmfesztiválon vetített filmalkotásokról és a Nincs parancs! című dokumentumfilmről beszélgetünk Dér András és Szalay Péter filmrendezőkkel.

1.30 éve történt: az Antall kormány privatizációjáról Marinovits Endrével, Antall József egykori munkatársával, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettesével Pécsi Krisztina beszélget. 2. Dr. Széplaki György, az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar nyugalmazott főiskolai docense, szeptember 4-én, a Julianna Református Általános Iskola dísztermében Huszárik Kata színművésznő és Széplaki Blanka énekművész közreműködésével mutatta be legújabb: Aranyos kalicka című kisregényét, amely egy orsolyita tanítóképzős hallgató 1940-től 1948-ig tartó, mind nehezebbé váló életútját ábrázolja, kiemelve a szeretet és a keresztény hit erejét, a pedagógus hivatás jelentőségét. A szerzővel Sallai Éva beszélget. (fotók: Széplaki József)

Kortárs szerzői visszaemlékezés - tán segít eligazodni olyan kódok megfejtésében is, amelyekről azt hittük hogy ismerjük...

Jávor Béla: A második hullám 1968 májusában Párizs egyik egyetemén a diákok azt követelték, hogy szabadabb bejárásuk legyen a kollégiumokba, nevezetesen a fiúknak a lányok szobáiba. Az egyetem vezetése ellenállt, az egyetemisták követelései pedig egyre bővültek és átterjedtek más párizsi, majd más francia egyetemekre is, sőt Nyugat-Európa több államában is egyetemisták csatlakoztak párizsi társaikhoz. A követelések tűzvészként terjedtek mind azok tartalmának mélysége, mind azok radikalizmusa vonatkozásában. A diákvezetők körében egyre zűrösebb alakok kerültek felszínre, mint például Daniel Cohn-Bendit és az egyetemet elfoglaló sztrájkok nem maradtak az universitasok falai között, a lázongás kiment az utcákra, felszedték az utcaköveket, törtek, zúztak, felgyújtották a párizsi tőzsdét, mint a kapitalizmus templomát. A szabadságban felnőtt, háború utáni nemzedék egyetemi korba került tagjai, akik demokratikus társadalmakban nőttek fel, mintegy örökségbe kapták a szabadságot, sosem tapasztalták annak hiányát, éppen ezért szabadságukkal elégedetlenek voltak és azt hitték, hogy a mindennap megélt szabad versenyes kapitalizmusnál jobb a kommunizmus. Ezért a kínai kommunista párt főtitkárának, Mao Ce-tungnak idézeteiből összeollózott bibliát istenítették. Mozgalmuk célpontja a jóléti társadalom nyújtotta rend és biztonság volt, melyet egy nemzedékkel idősebb szüleik hoztak létre az elmúlt közel negyed században. A fiataloknak elegük volt a szüleikből, az általuk képviselt világnézetből, mindenből, ami addig Európát jelentette, mindazokból a szokásokból, értékekből, amelyekből ez a földrész felépült a korábbi két és fél évezredben. Nem meghaladni, de lerombolni akartak mindent, összetörni mindazt, ami eddig felépült s mindezek ideológiai alapja az általuk soha meg nem tapasztalt szélsőbaloldali világnézet, s abból is a legrosszabb, a trockizmus, a maoizmus. Azóta eltelt több mint 50 esztendő, az akkori 18-20 évesek már régóta benn ülnek a társadalmak vezető pozícióiban, a politikai élet, a pénzvilág kormányzása mind az ő kezükben van, einstandolták, a nemzetek segítségére egykor létrehozott Európai Uniót, mint a Pásztor testvérek a múzeumkertben a golyókat, Zsebre vágták az üveggolyókat és most ott folytatják, ahol 1968-ban abbahagyták. Zűrös nézeteket vallanak, le akarják rombolni Európa évezredes hagyományait s ehhez megfogalmazták európai alapvetésüket, amelyből csak egyet hagytak ki, az Istent. Ennek a nemzedéknek –hiszik – már nincs szüksége Istenre, hiszen mindahhoz, amit tesznek, Isten csak útban lenne. És különben is ők maguk az istenek, hiszen mindent elérhetnek, gondolják - már a megszületett emberek nemét is megváltoztathatják. Már nem csak eszméket döntenek le, de szobrokat is. Nincs útjukban akadály. olyanok, mint a kommunisták, nem csak a jövőt akarják átszabni, de a múltat is. Már a filmgyártás is kommunista srófra jár, amikor a párt megmondja, hogy a készülő film miről szóljon, milyen zsánerű hősök legyenek benne és az eszmei mondanivaló juttassa érvényre a szocialista ember felsőbbrendűségét. (Lásd Oscar-díj bizottság irányelvei!) Ismét, mint 1968-ban, egyre nagyobb anarchia támad, előbb csak az utcákon, de már a parlamentekben is. Egyelőre csak erkölcsi megsemmisítés vár azokra, akik az ún. politikailag korrekt megnyilatkozásoktól eltekintenek és őszintén megmondják a véleményüket, de ahogy halad ez a folyamat, rövidesen keményebb szankciók fognak életbe lépni, pár év és egységes erőszakszervezet, új ÁVH áll majd Európa rendelkezésére, hiszen az egységes európai ügyészség már létrejött. Mostanában sokat emlegetjük a második hullámot, igaz nem a társadalmi élet, hanem a koronavírus kapcsán, de ettől az 1968 utáni második hullámtól nem lehet másfél méter távolságot tartani és hiába hordunk valamennyien maszkot, amely az orrot és a szájat is elfedi, ez a második hullám nem cseppfertőzéssel terjed, hanem az agyat elérő hullámok útján. Ennek az 1968-as nemzedéknek most ideért a második hulláma s ez nagyobb károkat okoz, mint az első. Akkor még csak meg akarták szerezni e zavaros fejűek mindazt, ami most már az övék, akkor még csak akarták az anarchiát, ma már az övéké és élnek vele. Öngyilkos nemzedék, a rend ellen harcol és a migráció támogatásával saját maga ellen is, de mint minden anarchista, nem látja át, hogy az anarchiába ő is belepusztul, ahogy az már az emberiség történetében nem egyszer megtörtént. Aki nem ismeri a történelmet, az arra ítéltetik, hogy újra átélje – tartja a szentencia. Soha nagyobb igazságot.

A Jobb félni című színházi darabról szól Vízi Dávid és Lestyán Attila; Rádiónk új 8 részes hangjátékáról, a jövő héten kezdődő Múltaknákról beszélgetünk Egri Bálinttal; S a hétvége kulturális programjaiból ajánlunk néhányat.

Herend ma is növekvő sikerének egyik titka kétségtelenül az, hogy nem ül a múlt babérjain, nem elégszik meg a hagyományőrzéssel, hanem mindig új utakat keres -- formatervezésben, technológiában, vállalatvezetésben egyaránt. Herenden jártunk, innovációról és tervezésről beszélgettünk Dr. Simon Attila vezérigazgatóval, Tamás Ákos vezető iparművésszel és Tartó László mesterfestővel.

1.30 éve történt: az Antall kormány privatizációjáról Marinovits Endrével, Antall József egykori munkatársával, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettesével Pécsi Krisztina beszélget. 2. Dr. Széplaki György, az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar nyugalmazott főiskolai docense, szeptember 4-én, a Julianna Református Általános Iskola dísztermében Huszárik Kata színművésznő és Széplaki Blanka énekművész közreműködésével mutatta be legújabb: Aranyos kalicka című kisregényét, amely egy orsolyita tanítóképzős hallgató 1940-től 1948-ig tartó, mind nehezebbé váló életútját ábrázolja, kiemelve a szeretet és a keresztény hit erejét, a pedagógus hivatás jelentőségét. A szerzővel Sallai Éva beszélget. (fotók: Széplaki József)

Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat az 1707-es és az 1708-as esztendő fordulójának Rómájából! Az ekkoriban Itáliában vendégeskedő szász muzsikusnövendék, a barokk leendő egyik óriása, Georg Friedrich Händel amellett, hogy behatóan tanulmányozza a római palotákban Corelli óta igen népszerű műfajt, a concerto grossót, a barokk zene énekes műfajainak: az operának, az oratóriumnak és a kantátának is figyelmet szentel. A három rokon műfaj lényege ekkoriban az indulatok, érzelmi végletek és fordulópontok minél hitelesebb tolmácsolása, és ebből a szempontból alig valamit számít, hogy a mű magját egyházi, világi vagy netán mitológiai téma szolgáltatja. A hamarosan fölhangzó kantáta annak a római uralkodófeleségnek állít emléket, akinek Händel alig pár év múlva teljes operát szentel majd. Agrippina, Claudius császár hitvese megmérgezi császári urát, hogy más férfitól származó fiát, Nerót juttassa a trónra. Csakhogy a bűn bűnt fiadzik: Nero vérpadra küldi császár- és férjgyilkos anyját. A téma igazán beleillik a barokk esztétikájába: extrém lelkiállapotok és bizarr történések állnak a háttérben, amelyeket látványos módon lehet megjeleníteni a zene nyelvén. A halálra ítélt Agrippina című kantáta az ítélete beteljesedését váró anyacsászárné lelki tusáját kelti életre. A szólista Eva Mei, az Il Giardino Armonico régizenei együttes élén Giovanni Antonini.