Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Fuimus
„Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkózik, magába száll”,
írta volt Petőfi Sándor s ez az idézet elegendő, hogy gondoljunk azokra, akiket az elmúlt évben, 2021-ben szólított magához az Úr.
Januárban meghalt Börcsök Enikő, aki jelentős színpadi és filmszerepeket tudhatott magáénak, észrevétlenül volt nagy színésznő, észrevétlenül, ahogy élt.
Múlt év tavaszán Budapesten megnyugodva fejezte be nem könnyű életét, túlélve a sors minden csapását, Jálics Ferenc pap, jezsuita teológus, akinek boldoggá avatását nem kellene sokáig halasztani.
Márciusban állt fel örökre asztaltársaságunk asztalától Szersén Gyula barátom, a kiváló színész, aki saját szerepein túl oly sok külföldi színésznek adott magyar hangot.
Ugyancsak ezt a tavaszt nem élte túl három művész, Gyulai Liviusz grafikus, Gonda János zeneszerző és előadóművész és a senkivel össze nem téveszthető Dinnyés József daltulajdonos, aki kitartó makacssággal több mint 50 éve énekelte dalait.
Áprilisban ment fel az égi színpadra Törőcsik Mari, akinek kitüntetéseit és címeit nem kell felsorolni, hiszen ő volt Törőcsik Mari, a nemzet utolsó 70 évének színésze. Áprilisban ment el Igaly Diána sportlövő olimpiai bajnokunk és Monspart Sarolta a tájfutásnak nemcsak bajnoka, de a nemzet megmozgatója is.
Júniusban halt meg kedves kollégám, Dornbach Alajos, aki a diktatúra ellenére oly sokszor nyújtott jogvédelmet azoknak, akik bátrak voltak, akik mertek. Akit még a saját pártja sem tudott polgári eleganciájából, keresztény kultúrájából kimozdítani. Ugyancsak júniusban hagyott fel kitartó városvédő munkájával Ráday Mihály filmoperatőr, aki először merte felemelni a szavát épített környezetünk védelmében, akkor, amikor még csak a pártállam engedte meg hivatalosan, hogy erről (is), ki mit gondoljon. És júniusban fejezte be élete filmjét Jankovics Marcell animátor, filmes és kultúraszervező, akit a diktatúra nem engedett diplomát szerezni, de ő évtizedeken át tartó makacsságával egész népét tudta nem főiskolás fokon, tanítani.
És 54 év elteltével ezen az őszön tudott ismét találkozni gróf Széchenyi Zsigmond feleségével, Mangi nénivel az örök vadászmezőkön s múlt év októberében halt meg Mádl Dalma, kinél szerethetőbb, együttérzőbb, érdeklődőbb, barátságosabb nagyasszonnyal sosem találkoztam, méltó társa volt férjének az egykori köztársasági elnöknek.
Októberben ment el egykorvolt fiatalságunk minden történelmi filmjének szerelmes és szépséges fiatalasszonya, Venczel Vera és decemberben halt meg értelmetlen halállal Kóbor János, követve a múlt évben elhunyt zenésztársait, a két zseniális dobost, Brunner Győzőt, a Metro együttesből és Németh Oszkárt a Fonográfból. E listán menthetetlenül sorra kerülnek ifjúságunk beat- pop- és rockzenészei, hiszen lassan 50-60 év múlik el az ő és a mi fénykorunktól is.
Decemberben ment el a finom hangú poéta, Kalász Márton és a rádiózás utolsó nagy mohikánja, rádiónknak haláláig munkatársa, Sediánszky János, az örök Sedi.
A felsorolt, általam kiválasztottak már nem léphettek be velünk együtt időszámításunk Krisztus utáni 2022-ik évébe, s ki tudja, hogy mi, akik ezt a jegyzetet írjuk és akik hallgatják, jövő ilyenkor a visszaemlékezők vagy az emlékezettek közé tartozunk majd. Ahogy Márk evangéliuma mondja:
"Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő."
