2007. 01. 25. 23:30
zenei műsorok
A hegedűverseny születése. Régi olasz concertók. szerkesztő: Marton Árpád
1-4. Ha egy képzeletbeli kiállításon egymás mellé állítanánk a XVII. századi vonósok családjának hegedűszerű tagjait, a mai szemlélő úgy érezné: különös őslények gyűjteményébe csöppent. Se szeri, se száma a térd közé vagy vállra támasztott vonós hangszereknek: bél- és fémhúrokkal; rezonánshúrokkal fölszereltek, ami pedig a leginkább lényeges: mind virtuózabb megszólaltatásra adnak módot avatott kezekben. A hegedűkészítés két központja Brescia és Cremona. A hangszer irodalma is észak-olasz földön hajtja legbámulatosabb virágait. A hangszerek közös muzsikálásának ámulata ekkoriban még önmagában is rabul ejtő: ki gondolná, hogy egyikük hamarosan individuális bravúrok szakadékai fölé merészkedik – hogy Vivaldin keresztül megteremtse a hegedűverseny útját Bach, Mozart, Beethoven és a romantikusok felé? Adrian Chandler, a remek barokk hegedűs a Velence egykori címéről elnevezett együttesével, a La Serenissimával arra vállalkozott, hogy fölelevenítse a hegedű és a hangszerre szerzett irodalom fejlődésének útját. A kaland elején a közös muzsikálás örömébe feledkező, kora barokk tételek szólnak a mantuai mester, Francesco Navarra tolla nyomán.
5-10. Giovanni Legrenzi balett és courrent-jai újabb lépést jelentenek a versenymű irányában: a triószonáta szereposztása tovább differenciálódik – prímhegedűsök és a hallgatóság nem csekély örömére. A táncos tételek mindazonáltal jócskán őrzik még a reneszánsz karneváli mulatságok hangulatait.
11-13. A XVI. és a XVII. század fordulója teljes vértezetben találja a hegedűconcerto műfaját Velence cölöpjei fölött: Tomaso Albinoni még a gyors-lassú-gyors tételrendet is készen adja át érzékeny pályatársának, Antonio Vivaldinak.
14-16. A hegedűverseny és a hangszer maga, íme: képességeik csúcsán. Csupán a mester hiányzik, aki hozzáadná mindazt a megmagyarázhatatlan többletet, amit a halhatatlanság kézjegyeként szoktunk fölfedezni a legnagyobb műalkotásokon. A velencei árvaház, az Ospedale della Pietá zenemestere, a „vörös pap”, Antonio Vivaldi ezt is hangjegyekbe önti: concertói azt a Velencét szólaltatják meg, amely nem is a lagúnák fölött, de valahol az elmúlás és a sóvárgó öröklét között lebeg minden korok emberének lelkében.
LEKONF: A hegedűverseny bölcsőjénél. A Zenei Kincsestárban Adrian Chandler és a La Serenissima válogatott régi mesterek hegedűconcertóiból. Elhangzottak Francesco Navarra, Giovanni Legrenzi, Tomaso Albinoni és Antonio Vivaldi concertói. A műsort Marton Árpád szerkesztette.