2007. 02. 01. 23:30
zenei műsorok
szerkesztő: Marton Árpád
1. A trombita hangja. Lebilincselő, ragyogó, diadalmas, ünnepi hang. Apró, mondhatni: belső ünnep, műhelyjubileum – mégis megosztjuk hallgatóinkkal: Marton Árpád szerkesztő kollégánk 400. Zenei Kincsestárát nyújtja át Önöknek ma este. Véletlen ugyan, mégis illő, hogy a mára összeválogatott pompás muzsikákkal szerkesztő kollégánk jókívánságait tolmácsoljuk hűséges hallgatóink felé. Úgy esett, hogy a mai estére az ünnepek fénylő hangszerét, a trombitát választottuk főszereplőnek: hallgassuk meg, milyen sokféle színben ragyog ez a rézfúvós, amely a kora barokktól, Monteverditől fogva elmaradhatatlan résztvevője udvari, egyházi és színházi ünnepeinknek! Ahogyan Mouret fanfárnak is beillő Rondójában is, amelyet Wynton Marsalis, valamint az Anthony Newman dirigálta Angol Kamarazenekar nyújt át a Zenei Kincsestár hallgatóinak.
2. A színpadi szerzők is hamar fölfedezték, hogy színre lépő alakjaik tekintélyét a trombiták aranyló ragyogása emeli ki a leghatásosabban. A dúlt, haragvó, sértett és bosszúszomjas operai alakok közül most egy viszonylag kései képviselő szólal meg: Creonte Joseph Haydn Orfeusz és Euridicéjéből. Ildebrando D'Arcangelót a Régizenei Akadémia muzsikusai kísérik, Christopher Hogwood vezényletével.
3. Haydn a trombita játékos hajlamainak is tudatában volt. Esz-dúr trombitaversenye csupa ragyogás, öröm és fény: így festhetett a XVIII. századi világ egy rendezett tanácsú osztrák város tornyából, trombitás-perspektívából. A III. tételt Wynton Marsalis és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólaltatja meg, Raymond Leppard pálcája alatt.
(4. IDŐFÜGGŐ, KIMARADHAT Haydn világa mélyen gyökerezik még a ragyogás iránt legfogékonyabb korszak, a barokk leleményes hangszerelési rutinjában. Példa erre Vivaldi Bajazet című operája, melyben szólista és zenekar: Cecilia Bartoli és az Il Giardino Armonico teljes zenei fegyverzetben vonul föl előttünk parádéra.)
5. Vivaldi nem csak a színpadi parádéknak, de a szívet megejtő finomságoknak is nagymestere. B-dúr trombitaversenyének Largójában puha trombitaszóló öleli át a törékeny hegedűszólamot. Maurice André, Iona Brown, és a Sir Neville Marriner dirigálta Academy of St Martin in the Fields muzsikál.
6-8. A trombita nem csak vonószenekarral övezve, de a hangszerek királynőjének társaságában is jól érzi magát. Igaz: bizonyos értelemben az orgona is fúvós hangszernek mondható, sípsorában saját trombitaregiszterrel. Ragyogásuk mégis közös mutatványban érvényesül a leginkább: s hogy mennyire tudták ezt a barokk mesterek, arra Henry Purcell szonátája a legfőbb bizonyíték. Peter Hurford orgonajátékát Michael Laird Fúvósegyüttese teszi még ragyogóbbá.
9. A trombita, e ragyogó, diadalmas, ünnepi hangszer legfényesebben talán a Feltámadást hírül adó basszusária kíséretében, Händel Messiásában ragyog. Valóságos vokális-hangszeres concerto ez a pompás tétel Szent Pál szövegére: Az angyal harsonaszavára mind átváltozunk romlandó testünkből Isten hasonlatosságára. Mennyei hazatérésünk diadalmas hangjait Gwynne Howell és a Velencei Szólisták szólaltatják meg, a dirigens: Claudio Scimone.
LEKONF: A trombita hangja. A Zenei Kincsestárban Marton Árpád válogatott trombitára írott barokk és klasszikus szerzeményekből.