1-12. A zene Brillat-Savarin-je. (brijjat szavaren) Méltán állíthatjuk Az ízlés fiziológiájának szerzője mellé a mai Zenei Kincsestár komponistáját, zenei ínyencmester Jacques Offenbachot. Báli szezon lévén az ő muzsikájával varázsoljuk magunk köré a második császárság Párizsát, amely látszólag egyetlen, hatalmas bálterem; gyöngyöző kacagás, habzó pezsgő, kacér ruhafodor, ötfelvonásos nagyoperett és szédítő táncvigalom. Offenbach muzsikája mindazonáltal jócskán elárulja egy fáradóban lévő kultúra fásultságát, amelynek mondén felszíne alatt ott forronganak mindazon társadalmi és lelki feszültségek, melyek vulkánként törnek majd föl a következő, huszadik század háborúiban, politikai indulataiban és pszichés kataklizmáiban. Offenbach egyetemes táncterme tehát a haláltánc árnyaival terhes: a suhanó könnyedség mögül ki-kibukkan az emberi társadalom brutalitása is. Mindez ne szegje kedvüket, kedves hallgatóink: a karnevál már csak ilyen kétarcú. Képzeljük hát magunk elé Zola és Maupassant Párizsát, és álmodjunk arról a gondtalan világról, amelyet olykor csak az Offenbach-féle színpad képes már a földre csalni. A Monte Carlo-i Filharmonikusokat Manuel Rosenthal vezényli.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Offenbach Párizsát idézte fel a Monte Carlo-i Filharmonikus Zenekar Manuel Rosenthal vezényletével. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
