1-6. Carmina Burana: Beureni dalok. Carl Orff 1937-ben keletkezett oratóriuma kultuszt teremtett a középkori vágáns költészetnek, diáknótáknak. Az azóta eltelt évtizedekben, a régizene értékeinek fölfedezésével a forrásművek is napvilágra kerültek: a Bajorországban fölfedezett, XIII. századi szövegek mellé profán versezetek és dallamok sora csatlakozott, hozzájárulva a középkorról alkotott képünk színesedéséhez. A meglepően gazdag zenei örökség a korszak kétarcúságát teszi nyomatékossá: a korábban ismert egyházi zene mellett sokasodnak a világi szerzemények is, amelyek –bármily meglepő- az újkori gondolat, a felvilágosodás eszméit ringatják. A diákdalok felhangzásának színtere a csapszék, témájuk többnyire profán, mi több: a katedrálisok hajóiban, oratóriumaiban hallott témák profanizált vadhajtása. Igen: a középkor egyetemein pallérozott ifjúság, aki a hét szabad művészet kebelébe nyer bebocsátást, épp a legszabadabb művészet, a zene segítségével bújik ki a skolasztika regulájából. Hol vannak már azok az idők, amikor a neoplatonisták és Ágoston eszméi öltöttek testet a zeneszóban: amikor a musica a tökéletes arány, az isteni harmónia letéteményese lehetett? A kor muzsikájába immár a babonásan veszélyeztetett, nyugtalan korszak félelmei is beléhangzanak – mi más indokolná, hogy a gregorián fegyelmezett karénekébe ördögűző ütőshangok keverednek? Nem beszélve a testies szerelemről! A középkori formákat és a lelkek nyugalmát feszegeti immár a „dolce stil nuovo”, az édes új stílus: rózsállik már a horizonton a reneszánsz hajnala… Karnevál, farsang havában hallgassuk bele a bomló középkor ellentmondásos világának dokumentumaiba. A korszak megidézői: Catherine Bott, Michale Georege; és a kiváló historikus együttes, a Philip Pickett vezette New London Consort.
LEKONF: Carmina Burana. A Zenei Kincsestárban Catherine Bott; Michale Georege; és a Philip Pickett vezette New London Consort játszott középkori diákénekeket. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
