Ötvenes éveinek elején, 1865-ben Liszt Rómában él. A katolicizmus központjában töltött évtized vallásos érdeklődésének irányába tereli munkásságát is. Liszt komolyan fontolgatja a papi hivatást, és az Örök Városban a keresztény zene monumentális öröksége is lenyűgözi a komponistát. Nagyszabású Krisztus-oratóriumában a katolikus himnuszirodalom éteri misztikája táplálja Liszt rajongását a szellemi valóságokért, az istenhit biztonságáért. Műve 3 részben kommentálja a Megváltás hatalmas művét: az Ige megtestesülésétől a tanító és egyházalapító Krisztus felidézésén át vezet a Szenvedés és Feltámadás eget rengető távlatai közé. Annak ellenére, hogy a mű az oratórium műfaji megjelölést viseli, nem felejthetjük el, hogy a Dante- és a Faust-szimfónia heroikus érdeklődésű szerzőjével állunk szemben, aki monumentális zenei gondolatokat vonultat fel a hittitkok érzékeltetésére. Ma a második és a harmadik tételt hallgatjuk meg: a születést hírül adó angyalok dicsőség-kórusát a Stabat mater speciosa című latin himnusz követi, mely az örvendező Istenanyát mutatja be a hallgatónak a jászol mellett - és a kereszthez vezető út kezdetén. A Pastorale szólistái: Benita Valente és Peter Lindroos; A Rotterdami Filharmonikusokat és a Szlovák Filharmónia Énekkarát James Conlon vezényli.
