Zenei kincsestár

Újév estéjén Mozart-muzsikával kedveskedünk Önöknek. Körülnéztünk a tavaly alaposan kifosztott Zenei kincsestár fenekén, és rábukkantunk Mozart egy igazán hajmeresztő, és szerényen szólva is amatőr - mi több: három amatőr - kezére valló fércműre. A mű stílusa: molto dilettanto. Műfaját tekintve legjobb volna, ha zenei koholmánynak neveznénk, de éppígy találó a harsány kotyvalék, a klasszikus kukavakarék, a macskajaj-szimfónia vagy a kamarazenekari szörnyszülemény megnevezés is. Mielőtt Hallgatóink megrémülnének, hogy az eretnek jelzőket megveszekedett újévi szédületben ragasztottuk rá Mozart 522-es Köchel-jegyzékszámú darabjára, meg kell jegyeznünk, hogy a Zenei vicc című kompozícióval maga Mozart kedveskedett kollégáinak, akik bizony olykor híján voltak a legalapvetőbb szerkesztési, zeneelméleti és műfaji ismereteknek, a jó ízlésről nem is beszélve. A négy tételes divertimento-paródia szertelenül kutyulja össze a létező és nem létező hangnemeket, műformákat, stílusokat: egyszer egy menüett-zárlat lopakodik egy indulóba, máskor operanyitány, balettzene, szerenád és concerto harsog, mintha egy zeneiskola termeiben nyílnának ki különféle ajtók, néha egyszerre - miközben a földszinten egy rezesbanda próbái zajlanak (ezúttal a szó legszorosabb értelmében). A második tételben egymásra fittyet sem hányó szólamok burjánzanak, mígnem egy túlkomplikált hegedűszóló borzolja föl a hallgató idegeit Mozartra annyira nem jellemző üres virtuozitással. A harmadik tétel éteri hegedűszólóját viszont bumfordi kíséret töri kerékbe, aztán belibben egy ländlertéma, végül egy nevetséges kadencia tesz pontot a zenei kínlódás végére. Öncélú ötletek özöne mutatja meg a maga fonákságában, milyen az a zene, amelynek nincs célja, csak hangjai. A negyedik tételnél a hallgató már könnyeket kacag, így hát legjobb, ha nemes egyszerűséggel porcelánboltba szabadult elefántként jellemezzük az alkotást. Mozart nyíltszívűségét jellemzi, hogy zenei viccnek szánta a fura alkotást. Bizony, ha kicsit is komolyan gondolja - komolytalankodhatunk ennyit talán -, megannyi későbbi komponistát, iskolateremtőt, ál-romantikust és izmus-kreátort fosztott volna meg kenyerétől.Visszatérve az elefánthoz: a manézs és a kabaré világának törvénye szerint az efféle komikus produkciók előadásához szükségeltetik csak igazi szakértelem. A Concentus Musicus Wien és Nikolaus Harnoncourt ezúttal is remekel: égnek álló hajjal csodálhatjuk Mozart szándékosan kitekert szerzeményének virtuóz előadását.

1. Allegro
2. Menuetto: Maestoso - Trio
3. Adagio cantabile
4. Presto