Az előző századforduló Amerikájának zenei világa ismerősen cseng a magyar hallgató számára is.
Abban a nyüzsgő, nyugtalan, soha nem volt kulturális zűrzavarban ugyanis, amely az Egyesült Államokban letelepült nációk hagyományait olvasztotta egyetlen, sajátságos képződménybe, a modern lét, a globalizáció születik meg. És ahogy a feketék zenei tradíciói elárasztották a fehérek muzsikáját, átvéve az irányítást egykori rabtartóik zenei gondolkodásában, a modern Európa számára különös módon éppen az újvilágból visszaérkező zenei hatások válnak meghatározóvá - a szórakoztató zenében legalábbis. New Orleans, Saint Louis, Memphis száz-százhúsz évvel ezelőtti zenei atmoszférája elsősorban annak a színesbőrű zongoristának köszönhető, aki olyan nagy sikerrel ötvözte az afrikai ritmikát és melodikát az európai szalonzene stílusával. A mára örökbecsűnek bizonyult szerzemények alkalmi jellegét jelzik az olyasfajta kifejező és mély jelentéstartalmú címek, mint "Az Ananász Rag" vagy az "Örökmozgó". Bizony, Scott Joplin valószínűleg nem sejtette, hogy slágerei meghódítják majd a Bourbon Streeten túli világot is, és Mozart- és Bartók művein edződött muzsikusok készítenek lemezt belőlük. Scott Joplin ragtime-jaiból ugyanis ma a világhírű hegedűművész, Itzak Perlman és a jazzben és klasszikus zenében egyaránt nagyszerű zongoraművész-karmester, André Previn játszik a Zenei Kincsestárban.
