A vasárnap muzsikusa

1. Kedves Hallgatóink! A vasárnap muzsikusai egy héttel ezelőtt régi hangszerek közé, letűnt korok zenei világába invitálták Önöket. Hála a régi hangszerek megóvásán, restaurálásán és eredeti játékmód szerinti megszólaltatásán fáradozó hangszerészeknek és muzsikusoknak, ma is a múlt hangjai közé nyerünk bebocsáttatást. Egy hete az Angol Barokk Szólisták felvételével búcsúztunk Händel Solomonjának részletével. Hangszereik valóságos hangzó körképet nyújtottak a XVII.-XVIII. századi hangszerépítés emlékeiből. Ám Jean-Christophe Spinosi együttese, az Ensemble Matheus sem szűkölködik eredeti hangszerekben: Vivaldi La veritá in cimento című operanyitányának Largóját egyebek közt 1720 és 1750 között készült cseh, német, francia és olasz hegedűkön, egy-egy tiroli illetve francia csellón, egy 1700-ból való nápolyi bőgőn szólaltatják meg a korhű fúvósok mellett.

2. Bach korában a hangszerek családfája jóval ágbogasabb volt még a ma ismert zenekarnál - Bach találmánya, a viola pomposa például népes rokonság körében látott napvilágot. A korabeli hegedűkészítő mesterek közül is kiemelkedett azonban Jacob Steiner és az angol Duke mester - Jaap Schröder és Christopher Hirons most az ő, 1665-ben illetve 1775-ből származó hangszereiken játssza a Vivacét Bach kettősversenyéből. A Régizene Akadémiája élén Christopher Hogwood.

3. A barokk hangszerész mesterek remekei után pedig immár következzenek a cremonai hangszerépítő-legenda, Antonio Stradivari mester hangszerei. Amati mester növendéke hamar túlszárnyalta példaképét: a mintául vett Amati-hegedűkhöz képest megnövelt és lágyabban ívelt formában építette hangszereit jávorfa, lucfenyő és fűzfa kombinálásával. 1100 darab körüli hangszerének mintegy fele maradt fenn napjainkig. Pauk György most Stradivari "Massart" mesterhegedűjén játssza el Mozart 373-as Köchel-számú C-dúr rondóját a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Rolla János koncertmester kíséretével.

4. Hogy pedig Stradivari csellói éppoly varázslatos hang birtokosai, mint a Stradivari-hegedűk, arra Yo-Yo Ma és a Ton Koopman vezette Amszterdami Barokk Zenekar felvétele a bizonyság: az eredetileg hegedűre szerzett Largót játsszák Vivaldi "A Tél" concertójából.

5. Maxim Vengerov Stradivari 1723-27 között épült mesterhegedűjével érkezik műsorunk képzeletbeli hangszermúzeumába Beethoven F-dúr, "Tavasz" szonátájának Rondójával. Zongorista partnere Itamar Golan.

6. Stradivari-vitrinünk olyannyira bővelkedik a cremonai műhely remekeiben, hogy most öt Stradivari-hangszer együttesét mutathatjuk be hallgatóinknak. A Presto következik Luigi Boccherini op.11 jelzésű, 4., f-moll vonósötöséből a Smithsonian Kamarazenészek felvételéről. A résztvevő Stradivari-hangszerek: az 1709-ből való "Greffuhle" az I. hegedű, az 1687-beli „Ole Bull" a II. hegedű szólamában, az 1695-ös "Axelrod" brácsa, az 1701-es "Servais" és az 1688-beli "Marylebone" cselló társaságában.

7. Mozart 379-es Köchel-számú G-dúr hegedűszonátájának Adagio-Allegro kezdőtételét Yuuko Shiokawa és Schiff András adja elő. A Brunetti hegedűs és Mozart saját előadására szerzett szonáta nem sokkal azt megelőzően szólalt meg először egy bécsi zeneestélyen, hogy Mozart viharosan szakított Colloredo hercegérsekkel. A felvétel különlegessége, hogy a tétel Mozart saját koncerthegedűjén és fortepianóján hangzik föl – előbbi a csehországi Mittenwaldból való, utóbbi valószínűsíthetőleg Mozart kedvelt bécsi zongoraépítőjének, Anton Walternek műhelyéből került ki.

8. A billentyűs hangszereknek Mozart idejében lezajlott rohamos fejlődésére mi sem jellemzőbb, hogy míg első műveit a kis Mozart csembalón játszotta, ifjúkorában az augsburgi Stein mester kalapácszongorája, Bécsben pedig már Anton Walter hangszerei nyűgözték le. 485-ös Köchel-számú D-dúr rondóját Richard Egarr kortársi hangszeren: Johann Zahler brünni mester 1805 körüli fortepianóján játssza.

9. Muzio Clementi, akivel Mozart egyik híres zongorista-párbaját vívta egy császári karácsonyesten, „alla Mozart” jelzéssel látta el most következő billentyűs preludiumát, amelyet Andreas Staier most a londoni John Broadwood és fia 1802-ben épült fortepianóján szólaltat meg – „alla Clementi”…

10. Hangszertörténeti sétán végén a XVIII. századi hangszerészi lelemény egy jellegzetes szülöttét, Andreas Stein 1777-ben épült, úgynevezett „vis-a-vis” csembaló-fortepianóját kölcsönözzük ki a veronai hangszermúzeum gyűjteményéből. Minthogy a zeneszerzők ötletei és a publikum ízlése alig-alig tarthatott csak lépést a billentyűs hangszerek forradalmával, a csembaló- és a fortepiano-muzsika jó darabig egymás mellett élt buja virágzásban. Hogy pedig játékos és hallgató kedvére választhassa meg a kedvenc zenedarabok stílusának legmegfelelőbb tónust, a hangszerépítők olyan öszvér-instrumentumokkal kedveskedtek megrendelőiknek, amelyeken régi és új tetszés szerint megszólaltatható volt – egy időben is akár! Stein mester hangszere egymással szemben, sziámi ikrekként összeépített csembaló és fortepiano bizarr ötvözete. Hangszíne pedig? Éppoly különös, mint a zeneszerszám maga! Dicsérendő választás, hogy Christine Schornsheim és Andreas Staier épp Mozart bohókás farsangi szerzeményét, az 509-es Köchel-számú 6 német tánc négykezes átiratát játsszák rajta.

LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Elhangzott műsorunkban muzeális hangszerritkaságokon készült felvételekből válogattunk. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.