A vasárnap muzsikusa

1-6. Kedves Hallgatóink! Az ismeretlen Beethoven, a XVIII. és XIX. század fordulójának Bécsi zeneéletében helyét kereső lángelme ma újabb meglepetésekkel áll elénk. Műsorunkban olyan szerzeményekből válogatunk, amelyek nem tartoznak a beethoveni életmű gerincéhez, amelyek azonban rávilágítanak, milyen zenei, esztétikai és társadalmi háttér előtt jött létre a klasszicizmus és a romantika fordulóján a zeneirodalom egyik legmarkánsabb életműve. Minthogy Beethoven leginkább a hangszeres műfajok megújítójaként ismert – egyetlen operája, a Fidelio és a korális zárlatú IX. szimfónia inkább kivételnek mondható -, énekhangra szerzett alkotásai valódi ritkaságnak számítanak, ha nagy ritkán megszólalnak. Beethoven márpedig Bécsbe kerülése után hosszú éveken át volt az udvari komponista, Antonio Salieri növendéke. A hagyományos olasz operák mesterétől márpedig aligha tanulhatott egyebet, mint jól bevált zenés színpadi manírokat. Ha beletekintünk Beethoven leckefüzetébe, alig is találunk mást, mint Salieri ízlésének megfelelni vágyó, hagyományos áriákat ezerszer megzenésített szövegekre. Cecilia Bartoli és Schiff András kuriózum számba menő felvételétől így nem elsősorban a beethoveni zenei géniusz, jóval inkább a XVIII. század végi bécsi olasz operai tradíció formáinak mintakollekcióját várhatjuk, benne szerelmi ariosókkal, tragikus áriákkal és könnyed canzonettákkal. A most következő olasz áriák mégsem csupán Salieri komponistaiskolájáról adnak számot, hanem annak legnagyobb növendékéről, Ludwig van Beethovenről.

7-12. Ha Salieri – amint arról az elhangzott olasz áriák tanúskodnak – éveken át volt Beethoven kompozíciós tanítómestere, jóval mélyebb az a benyomás, amelyet a Bonnból Bécsbe érkező titánra a bécsi klasszika két óriása, Joseph Haydn és Mozart gyakoroltak. Noha a Mozartnál tett ifjúkori látogatás tényét az újabb kutatás megkérdőjelezi, és ha a Hayndtől vett zeneleckék hamar abba is maradtak, nincs kétség, hogy Beethoven zenei érettsége a legtöbbet e két géniusz alapos ismeretének köszönheti. A most következő, opus 3-as Esz-dúr vonóstrió számos jelét adja a haydni illetve mozarti példa megtermékenyítő hatásának: e két menüettes, még mélyen a rokokó tradícióban gyökerező alkotás hangszerelése mellett pregnáns kezdőtételében is azonnal Mozartra utal tetszetős kontrasztjaival, amelyek olvadékony játékosságba hajolnak, míg az Adagio szép hegedűszólója Haydnra hivatkozik, a második Menuetto tekerő-imitációja pedig magát a bécsi kedélyt testesíti meg: a vidám császárvárost, amelytől az 1894-es esztendő ifjú Beethovenje még zenei és társasági sikerek sorát remélte. A trió Beethoven első szerzeménye volt, amely angol földön is hírt adott a küszöbön álló század komponistájáról. Vera Beths hegedül; Jürgen Kussmaul brácsázik; Anner Bylsma csellózik.


LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Elhangzott műsorunkban Ludwig van Beethoven elfeledett szerzeményeiből válogattunk. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.