1-8. A Zenei Kincsestár műsorán ma este Bach szerepel – Glenn Gould olvasatában. Mindenekelőtt azonban következzék némi útmutatás a barokk csembalómuzsika nemzeti jellegébe. A korábbi szakirodalom az 1720-as, kötcheni évekre helyezte Bach hat úgynevezett angol szvitjét, újabban azonban 1717-re, Weimarba teszik a darabok születését. A látszólag jelentéktelen eltérés azonban sokat nyom a latban, ha kulcsot keresünk az Angol szvitek stílusához. 1717-ben különös versengésre gyűlt egybe Drezda műkedvelő publikuma. Egy helyi muzsikusnak sikerült elérnie, hogy mielőtt udvari állásban részeltetnék, állítsák próba elé a francia virtuózt, Louis Marchand-t. A zenei bajvívásra az akkor még csak kevesek előtt ismert Johann Sebastian Bachot kérték fel vetélytárs gyanánt. Bach, aki egyszerre tartotta rajta a szemét a zenei világban felbukkanó legkülönfélébb újdonságokon, a billentyűs muzsika határainak kitágításán és saját zenei univerzuma kiépítésén, jól ismerte a francia kolléga szerzeményeit. Olyan művekkel készült, amelyek nem csak a francia ízlés alapos ismeretét mutatták, de – mintegy ráadásképpen – ötvözték azt az olaszok fortélyaival és a német fúgaformával. A feljegyzések szerint a pökhendi francia meghallotta, amint Bach friss repertoárját gyakorolja – köztük az Angol szvitekkel. Annyira inába szállt a bátorsága, hogy kereket oldott: Bachnak így nem maradt vetélytársa, egymaga kápráztatta el a drezdaiakat. S hogy honnan a francia-olasz-német darabok elnevezése? Bizony, Bach sohasem nevezte hat szerzeményét Angol szviteknek. A köztudatba egy kéziratos másolatuk címlapja nyomán ment át a megjelölés. Eszerint a darabok „az angolok részére” keletkeztek – volna. Következzék a legnagyobb távlatú, 811-es jegyzékszámú d-moll Angol szvit. Glenn Gould zongorázik.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Johann Sebastian Bach 6., d-moll Angol szvitjét játszotta Glenn Gould. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
