1-3. Zenei Kincsestárunkban ma este folytatjuk Vivaldinak az új vonós hangszer, a cselló világában tett felfedezőútjainak számbavételét. A Stradivari műhelyében 1710 körül véglegesült formájú és tónusú, humán hangú instrumentum csak lassan nyerte el helyét a hangszeres együttesek előtt. Vivaldi kortársa, Johann Joachim Quantz például azt írja , a hangszer olyan hosszú ujjakat, olyan erős ujjperceket és olyan virtuóz játéktechnikát kíván, hogy szépséges lehetőségei ellenére aligha léphet elő a kísérőhangszerek közül. Vivaldi több mint 25 remek koncerttel cáfolt rá kollégája sommás ítéletére, és mindjárt a hegedűjátékosokéval versenyre kelő virtuozitást tűzött ki csellistái elé. A 406-os jegyzékszámú d-moll koncertet Msztiszlav Rosztropovics és a Szent Pál Kamarazenekar kivételesen meleg tónusú, bensőséges és elegáns felvételéről halljuk.
4-6. Az 1718 tájékáról származó, 408-as jegyzékszámú Esz-dúr csellókoncert ugyancsak fölényes cáfolata Quantz kétségeinek. Játszi kezdőtétele és rusztikus zárótétele csakugyan próbára teszi a szólista ujjait, az operaáriák és triószonáták világába vezető Largo megbékélt panasza viszont olyan átszellemült, amihez fogható aligha képzelhető el más szólóhangszeren. Roel Dieltiens és az Ensemble Explorations muzsikál.
7-9. A elhangzott tétel táncos kedve átvonul a 411-es jegyzékszámú F-dúr csellókoncertre is. A már-már feleselő hangvételű allegrót felhőtlenül merengő Largo és virtuóz záróallegro követi Roel Dieltiens és az Ensemble Explorations remek fölvételén.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Vivaldi csellóconcertóiból Marton Árpád válogatott.
