1-4. „Egy darab élő XVIII. század”. Szabolcsi Bence így ír Ludwig van Beethoven 1802-1803 között komponált I. Sándor orosz cárnak ajánlott opus 30-as szonátahármasáról, szerzőjük klasszikus tanulmányainak egyik összegzéséről. A ciklusban másodikként szereplő c-moll szonáta első két tétele talán az első, A-dúr darabnál is mozartibb ihletésű: kezdőtétele a korcsolyakűrként sikló Mozart-allegrókat idézi variációival, Adagio cantabiléja az e-moll szonáta szelíd szepegését. A scherzóban azonban felüti a fejét a beethoveni lázító nyugtalanság, amely a robbanásig feszíti a Presto finálét – Szabolcsi Bence a 3. és az 5. szimfónia előtanulmányaként tekint a darabra. Beethovent Bécsben kiváló hegedűsök vették körül – Krumpholz és Kreutzer a legismertebbek -, a velük való együttműködés a hangzás újfajta gazdagításához segítette a komponistát. Pinchas Zuckerman hegedül, a zongoránál Marc Neikrug.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Pinchas Zuckerman és Marc Neikrug Ludwig van Beethoven opus 30 no.2-es c-moll szonátáját játszotta. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
