Jegyzet

1956 őszén a rendíthetetlen ólomkatona szolgálatba helyezte magát, és elindult a csatatérre.
Amit megtudtam róla, Hans Oester gimnáziumi tanártól tudom. Lakásának teraszán ültem 1991 októberében - akkor még országgyűlési képviselő volt -, s míg a zürichi tavon úszkáló hajók fényét néztük, úgy éreztem, hogy egy Andersen-mesét hallgatok.
Pedig nem mese ez. Hans Oester megmutatta a korabeli zürichi újságokat, amelyek címlapjukon számoltak be Niclaus Bernoulli hadra keléséről, illetve a bírósági ítéletről.
Így történt:
Niclaus Bernoulli harminchárom esztendős zürichi ügyvéd 1956. november negyedikén reggel bekapcsolta a rádiót, és meghallgatta a híreket. A svájci polgár - bár hazája hétszáz esztendeje békességben él - otthon tartja a katonai egyenruháját, a fegyvereit. Niclaus Bernoulli még aznap teljes menetfelszerelésben gépkocsiba ült.
Géppisztoly, lőszeres dobozok, kulacs, gyalogsági ásó. Irány Magyarország. Át Linzen, át Bécsen, el az osztrák határig. Az osztrák határőrök rábámultak a svájci katonára:
- Hova tart, uram?
- Budapestre.
- Ott lőnek!
- Azért megyek!
Bernoullit, mielőtt a budapesti felkelőkhöz csatlakozhatott volna a Corvin-közben vagy a Széna-téren, visszatoloncolták a hazájába. Fegyverestől, gépkocsistól.
A svájci törvények szigorúak. A svájci katona egyenruhában, fegyveresen nem léphet át más országba. Bernoulli átlépett - vagyis ily módon 1956. november negyedikén a semleges Svájc hadba lépett a Szovjetunióval. Azaz: ha a zürichi ügyvédet fel nem tartóztatják az osztrák határon: hadba lép.
Niclaus Bernoulli ennyit mondott az újságíróknak:
- Nem maradhattam otthon. Égett az arcom a szégyentől, hogy egyedül hagyjuk a magyarokat!
Az ügyvédet a katonai fegyelem és svájci törvények megsértése miatt bíróság eléállították Zürichben.
El is ítélték. Egy évig nem hagyhatta el a zürichi kantont.
A tárgyalóterem zsúfolásig tömve volt. Amikor Bernoulli a bírói emelvény elé lépett, a bíró mutatta a kezével, hogy foglaljon helyet.
Bernoulli leült. Ekkor az esküdtszék felállt, és - a svájci törvényhozásban példa nélkül álló módon - a bíróval az élen fejet hajtott a vádlott előtt.
Igen, zürichi ügyvéd élő személy volt. Volt, mert sajnos már 1991-ben sem élt. Ha él, mindenképp elvitt volna hozzá Hans Oester, 1956 nagy tisztelője, a magyar ötvenhatosok svájci patrónusa. Annak idején, 1956-57-ben a St. Gallen-i egyetem diáktanácsának elnökeként ő szervezte meg a Magyarországról menekült fiatalok befogadását és felvételét az egyetemre.
Nem él már ő sem. Egyszer még találkoztunk, jó tíz esztendeje, Budapesten. Turistaúton járt itt a feleségével. Amikor kezet fogtunk, egymásra néztünk. És egyszerre mondtuk ki a nevet:
- Niclaus Bernoulli…
A rendíthetetlen svájci katona nevét.