Zenei kincsestár

1-2. Fordulóponthoz érkeztünk Bach Wohltemperiertes Klavierjának, a billentyűs játék és a polifonikus szerkesztés 1722-ben illetve 1744-ben, két kötetben megjelent magasiskolájának bemutatásában: Szvjatoszlav Richterrel ma átlépünk az első kötetből a másodikba. Drámai vagy stilisztikai fordulatra azonban nem számíthatunk: minden idők egyik leginkább kiegyensúlyozott zenei életművének e két pillére távolról sem mutatja radikális stiláris vagy szemléleti váltás jeleit, ráadásul – a munka alá vett anyagot rendre csiszolgató Bachra igen jellemző módon – nemigen tudni, a második kötet prelúdium és fúga kettősei közül melyek keletkeztek közvetlenül a megjelenés alkalmával, és melyek sodródtak évek óta a bachi patakmederben. Az első kötet záró párosa a H-dúr illetve a h-moll prelúdium és fúga: míg a dúr változat talán racionális tisztasággal jellemezhető leginkább, a mértékében is tekintélyes h-moll darab ugyancsak klasszikusan tiszta, elégikus-ódai emelkedettségét a fúga hősi-patetikus, eposzi magasságba emeli.

3-4. A második kötetet nyitó C-dúr prelúdium egyértelműsége a hangnem alapkarakterén túlmenően alighanem a ciklusindító szereppel is összefüggésben áll. A második, c-moll darab jóval kontrasztosabb: a mollal szembeni elvárásokat fényesen cáfoló vitális prelúdiumát tűnődő, elmélyült fúga követi. Szvjatoszlav Richter játszik.


LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének első és második kötetéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.