Zenei kincsestár

1-9. Die Schöne Müllerin – A szép molnárlány. Schubert 1823-ban megjelent dalciklusa különös módon épp egy Wilhelm Müller, azaz Molnár Vilmos nevezetű korabeli költő romantikus versalbumának darabjaiból készült. A húsz dal között Schubert legismertebb dalai csendülnek föl, és ez esetben nem puszta költői képpel élünk: A szép molnárlány dalai a Mozarttól már ismert, úgynevezett vándordal-típusból valók, telisteli a természetet és a lelket betöltő szerelmi vágyakozás hangjaival, amelyek patakcsörgedezés és lombsuhogás alakját öltik odakint, a tavaszi zsongásba bódult természetben, és epedő sóhajokét a patak partján mendegélő molnárlegény szívében, akivel az egész erdő együtt zengi az ismert sorral: „Jöjj, kedvesem, jöjj kedvesem, csak teérted lángol a szívem.” A Müller-versek népdalszerű egyszerűségével együtt – vagy épp ennek figyelembevételével - bámulatra méltó, miképpen fakadhatott dalra a szerelem ennyiféle hangon a zeneirodalom egyik legmagányosabb alakjának lelkében, aki a talán csak krajcáros dámák szerelmét ismerte, és akire hamarosan az 1827-ben kiadott, drámaian megváltozott hangú dalciklus, A téli utazás kínzó magánya hull. Schubert márpedig, akinek egyetlen operaterve sem valósult meg, káprázatosan színpompás virágokkal ülteti be A szép molnárlány kertjét: burjánzó virágágyás ez, amelynek színeit mintha csakugyan a napsugár játszi érintései lobbantanák egyre új és újabb tónusokra. A ma hallható első kilenc daltól mindenesetre távol állnak a reménytelenség szenvedései: idilli képek ezek, amelyeket Christoph Prégardien ad elő Andreas Staier Schubert korát idéző fortepiano-kíséretével.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Franz Schubert A szép molnárlány ciklusának első kilenc darabja hangzott el Christoph Prégardien és Andreas Staier felvételéről. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.