Zenei kincsestár

1-2. A jól hangolt klavír. Bach Wohltemperiertes Klavierja, a billentyűs játék és a polifonikus szerkesztés 1722-ben illetve 1744-ben, két kötetben megjelent magasiskolája egyszerre adózik a Bach korabeli billentyűs hangszerek kiegyenlített temperálásának és a lipcsei kántor-karnagy határtalan zenei képzeletének. Ha a két gyűjtemény elsődleges célja az volt, hogy bebizonyítsa valamennyi hangsor egyenrangú zenei kompozíciók kiindulópontja lehet mind dúr-, mind moll változatában, Bach másfelől azt is fényesen demonstrálja, hogy a zenei képzelőerő képes megtörni az egyes hangnemekhez fűződő konvenciók erejét is. A második kötet Cisz-dúr és cisz-moll párosa máris széles hangulati palettát vet latba: a dúr szerzemény prelúdiumának derűs poézisét energikus fúga követi, míg a c-moll prelúdium vívódás, kiúttalanság jeleit mutató homályát az elszánt szembeszegülés, a bilincsek széttörésének markáns ereje válaszolja meg a fúgában. Szvjatoszlav Richter játszik.

3-4. A prelúdium dalszerű vitalitása nem okoz meglepetést a D-dúr szerzeményben. Annál nagyobb kompozíciós bravúr viszont, hogy a virtuóz zsonglőrmutatványt impresszionisztikus, mi több, néhol egyenesen szürrealisztikus képzetek váltják fel a himnikusan induló fúga során. A d-moll prelúdium és fúga azután maga a konvenciók látványos tagadása: fürge és ujjongó.

5. Befejezésül az Esz-dúr prelúdium és fúga szólal meg. A barokk gondolkodás szerint dicsőségesnek és emelkedettnek tekintett hangnem jelentéstartománya Bachnál a tudós kifinomultságával és méltóságteljes súlyossággal gazdagodik.


LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének második kötetéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.