Jegyzet

Miért kellett 1849 májusában megvívni Buda várát? Miért nem üldözték tovább a győztes magyar hadak az osztrákokat, el egészen Bécsig?
A hadtörténészek így teszik fel a kérdést.
Az 1848/49-es szabadságharc azonban nemcsak fegyveres önvédelmi küzdelem volt, hanem egy nemzet lelki megújulása, együttes szívdobogása is. Jókai Mór tollával:
„Ami volt a pun népnek Carthago, az Izraelnek Jeruzsálem, a keresztyén világnak a szent föld, a franciának Páris, az orosznak Moszkva, az olasznak Róma: az volt minekünk Budavár. Hazánknak lüktető szíve… Egy ideális nagy édesanyának lát-ható arca… a törvényes szülöttnek apja becsületes neve… Lehetett-e nem érezni a szívnek láz-lüktetését?”
A hadtörténészek pontos térképeiken bemutatják: hol állt Nagysándor József I. hadteste, hol a II. hadtest, Aulich Lajos vezénylete alatt, hol Damjanich III. had-teste, és honnan indult rohamra Kmety György hadosztálya. Harmincegyezer honvéd a vár körül, a Naphegy alatt, a Városmajor mellett, a Gellért-hegy tövé-ben, a vízivárosban.
Ez a nemzeti hadsereg, amely néhány hónappal elébb, néhány hét alatt termett elő - mintha csak a meséből.
Jókai tollával:
„A földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláját, a családapa boldog tűz-helyét s ment a zászlók alá… Úri családok elkényeztetett fiai, mágnások, nemesek jöttek önként, s együtt sanyarogtak a parasztfiúkkal, esőben, zivatarban, sárban, szemétágyon, rongyban és dicsőségben!”
Ez volt a nemzeti hadsereg, amely a külhonból hazaszökött katonákkal, a magyar és a világszabadságért hadba szálló császári német, osztrák, horvát tisztekkel megerősödve, a Tiszántúlról kitörve végigvitte a diadalmas tavaszi hadjáratot.
És 1849 májusában megérkezett Buda vára alá.
A várba - Hentzi tábornok parancsnoksága alatt - ötezer képzett osztrák és olasz katona zárkózott be, kitűnően felszerelve, nagy tűzerővel bíró ágyúkkal. Budát szinte lehetetlen volt bevenni.
1849. május negyedikén zárul be a gyűrű, május 16-án szólalnak meg a Rév-Komáromból hozatott magyar ostromágyúk.
„Négy nap, négy éjjel hangzik a szörnyű orgonajáték… - írja Jókai. - Isteni hang-verseny, mely átkiált a szomszéd csillagokba… Földrengés, vulkánbőgés…”
Május 21-én hajnali három órakor kezdődik a döntő roham. Kmety György tábor-nok honvédei indulnak elsőként. Kartácstűz, szurony, kézitusa, elkeseredett, vé-res, test test elleni harc.
Az első rohamokat visszaverik. De a mieink megint jönnek és megint. Honvédek, lovaikról leszállt huszárok kúsznak fel az ostromlétrákon, és mennek, kapaszkod-nak utánuk a sebesültek is, akik járni tudnak. Nem lehet visszatartani őket a kötö-zőhelyeken.
Végül már a besorozott olasz katonák is segítik fel őket a falakra, és fegyverüket letéve kiáltozzák:
- Viva Ungheria!
Ki emlékezik már Büttner Emil honvédre, aki megrázó levélben számol be az édesanyjának az életüket odadobó katonatársairól, a húsz-huszonkét éves fiúkról?
Ki emlékezik Máriássy János ezredesre, aki az élükre állva, együtt halt ezekkel a fiúkkal?
Ki tudja ma már, hogy a 47. honvédzászlóalj zászlótartóját Püspöky Gráciánnak hívták? Százhatvan esztendeje ő tűzte ki elsőként a magyar zászlót Budavár falá-ra, hogy aztán tovább rohanva a Szent-György téren lelője a Pestet rommá ágyúz-tató Hentzi tábornokot.
Budavár visszavívásakor 1849. május huszonegyedikén a nemzeti hadsereg há-romszáznyolcvan katonája áldozta az életét. Háromszáznyolcvan hősi halott.
Kinek ismerjük a nevét, kinek nem.
És az életben maradt hősök? Életben maradtak, de meddig? Az aradi hadbíróság Nagysándor József főbűnének tartja, hogy Budavár bevételében vezérszerepet vitt. Leiningen-Westerburg Károly tábornokot, aki az első között hágott fel a várfalra, azzal a hamis váddal vádolják, hogy kivégeztette a fogoly osztrák tiszteket. Kné-zich Károly, Aulich Lajos is Aradon szenved mártírhalált. Mindkettőjüknek oda-vágják: ott voltatok Buda váránál!
Ott voltak, visszavették. Ott kellett lenniük százhatvan esztendeje, ott kellett len-nie annak a harmincegyezer nagyszerű magyarnak - mert lehetett-e másként ten-ni?
Jókai Mór tollával:
„Kérdezzétek meg, miért tódult félszázadon át kétmillió harcos szárazon és tenge-ren, ezernyi ezer mérföldnyire, egy kereszttel mellén, egy vassal kezében, Jeruzsá-lem városát visszavívni?”