Zenei kincsestár

1-3. Vivaldi-sorozatunk végére mit hagyhattunk volna egyebet, mint a velencei Vörös Pap legnépszerűbb szerzeményeit, a Négy évszak cím alá gyűjtött négy remek hegedűconcertót? Az 1724-ben megjelentetett ciklus sikerének titka minden bizonnyal az, hogy az opera- és versenymű-szerzésben alaposan elmélyült Vivaldi mindenki számára közérthető utalásokkal festi meg a négy évszak zenei zsánerképeit. Madárcsicsergés, vízcsobogás, vacogó fogak és a kandallótűzben ropogó fahasábok jól felismerhető imitációi teszik e versenyeket a zeneileg kevésbé képzett hallgató számára is örömtelivé és jelentéssel bíróvá. Mai nyelvhasználattal programzenének neveznénk e romantikusan érzelmes műveket. Mindemellett a koncertek technikai kihívásairól sem szabad megfeledkeznünk. Éppen ezért a négy évszak mindegyikét más-más előadókkal mutatjuk be kedves hallgatóinknak a mai és a következő péntek estén. Mind a négy verseny programját egy-egy szonett vázolja föl – feltehetőleg magának a komponistának tollából. Vladimir Spivakov és a Moszkvai Virtuózok Tavasz-felvétele elé Rónai Mihály András fordítását idézzük: „Itt a tavasz már, ünnepére kelve / kedves szellőcskék puhán lengedeznek”.

4-6. A Nyár című concertót Simon Standage és az Angol Koncert Kamarazenekar Trevor Pinnock vezényelte felvételéről halljuk. „Még lágy a szellő, ám a tájban ott forr / a vad vihar már, jő, hogy leteperje.”

7. S befejezésül, mintegy ráadásképpen a Nyár concerto kezdőtétele még egy előadásban: a tikkasztó nyári delet az Il Giardino Armonico muzsikusai idézik meg. A szólista Enrico Onofri; az együttes élén Giovanni Antonini.