Zenei kincsestár

1-6. Régi Muzsika Kertje. Szabolcsi Bence adta ezt az elnevezést a letűnt reneszánsz és barokk századok muzsikájáról, zenélési szokásairól szóló szöveggyűjteményének. Amikor Vivaldi-sorozatunk helyébe mától a régizene kiapadhatatlan tárházában válogató sorozatot léptetünk, Hallgatóinknak magunk is a „Régi Muzsika Kertjének” sétaútjain ránk váró kellemes időzést kívánunk. Vivalditól, a velencei Vörös paptól nem távolodunk túlságosan messzire az időben, de zenei arborétumunk ösvényein nem csak a XVII. század ültetvényei virulnak: az ősfák a késő reneszánszba eresztik gyökerüket, s utunk közben rábukkanunk majd a preklasszika friss nemesítésű zenei hajtásaira is. S hogy a „régi muzsika kertje” avagy arborétuma mégsem merő múzeum, az a zene lényegéből fakad: eme évszázados virágok ma sem fakulnak, amikor avatott régizenészek fellapozzák a régi muzsikusok keze alatt született zenei füveskönyveket. Zenei múltidézésünk így válik valódi belépéssé régi eleink világába, életérzésébe, lelkületébe. Kívánunk hozzá sok kellemes órát kedves hallgatóinknak! Sorozatunk elejére az 1671 és 1745 között élt francia komponista, Antoine Forqueray szerzeményeit választottuk. Nem véletlenül. A Jay Bernfeld gambáján és Skip Sempé csembalóján felhangzó remek zenei tűnődések fényesen igazolják Európa zenei aranykorának pazarló gazdagságát, amelyben még a Forqueray-féle, mára jóformán feledésbe merült mesterek műhelyében is számolatlan hullatták el kincseiket a belopakodó múzsák. A Gambás Könyv első része következik.