1. Schubert négykezeseinek világából meglehetős messzeségbe térünk a Zenei Kincsestár szerdai „zongorabérletében”: a következő hetekben Szergej Prokofjev szóló zongoradarabjait hallgathatják meg kiváló orosz művészek tolmácsolásában. Igaz, a XX. század egyik legfordulatosabb életű és stiláris korszakváltásait tekintve talán legsokoldalúbb komponistája a hamarosan felcsendülő, opus 1-es sorszámú első szonátájában voltaképp a romantikusok kései örökösének színében tűnik föl. A zongoraművész édesanyja tanítványaként gondos kiképzésben részesült Prokofjev maga is virtuóz pianistaként ejtette ámulatba élete és működése változatos helyszíneit Amerikától Párizson és Svájcon keresztül egészen a honvágy hívására, egyfajta kényszerű önkéntes száműzetés helyszíneképpen újra fölkeresett szülőföldjéig. Az 1909-ben egy tételbe foglalt és véglegesített ifjúkori szerzemény épp az ellenkezőjével kelt csodálatot, mint Prokofjev első elhíresült művei: a zongoraelvű romantikus formanyelv lélegzetelállító alkalmazásával. Az f-moll szonátát Michel Béroff játssza.
2-5. Prokofjev második, opus 14-es d-moll szonátája immár a Rimszkij-Korszakov ellen fellázadt fenegyerek összetéveszthetetlen alkotása: perpetuum mobile-szerű energiák, modern izgatottság – és fanyar humor feszítik. Igaz, első publikuma mindezt a nevetséges, különcködő és fülsértő jelzőkkel titulálta.
