Zenei kincsestár

1-9. Időzzünk még valamicskét a palermói származású Sigismondo D’India, Moteverdi kortársának kellemdús világában! Köszöntjük kedves hallgatóinkat a Zenei Kincsestár péntek esti régizenei arborétumában. A XVII. század első évtizedeinek legfőbb célkitűzése zenei téren, hogy kivezesse a muzsikát a kóruspolifónia magasztos, ám egyszersmind nyomasztóan szövevényes világából. Az olasz földről induló újítások célja, hogy a zenét az elképzelt antikvitás szellemében a testvérmúzsák: elsősorban a költészet szolgálatába állítsák. Lényegessé válik a költői kifejezés és gesztikuláció, a lelki helyzetek megindító ábrázolása. Noha a Firenzében, Mantovában, Rómában és a torinói Savoyai udvarban működött D’India még madrigáloknak nevezi kötetekben is megjelentetett vokális szerzeményeit, a szólamok mindazonáltal immár csupán legföljebb két énekest bírnak szóra, ilyenkor is a drámai párbeszédesség szolgálatába állítva őket. Az 1615-ben megjelentetett Második könyv madrigálduettjeit Matelda Viola és Paola Ronchetti szopránja mellett Giovanni Caruso együttese kelti életre.

10-13. Az emelkedett, allegorikus madrigálduetteket követően most három, a madrigál elnevezést formai tekintetben is jobban megközelítő szerzemény Sigismondo D’India 1606-ban megjelentetett Első Madrigáloskönyvéből. Az őket követő, 1621-ben napvilágot látott szerzemény a Negyedik Könyvből szemléletesen mutatja a korszak fő törekvését: a szólamok kontrasztosabb, drámaibb alkalmazását. Az Elyma Együttest halljuk.