Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban folytatjuk a frissen fölfedezett romantikus, Carl Czerny noktürnjeinek bemutatását. Isabelle Oehmichen az első, aki lemezre játszotta Beethoven tanítványának és – egyebek közt – Liszt mesterének fátyolos éjjelizenéit. Pedig a zongorapedagógia mestere maga is kinyilvánította: a technikai fogásokat máig leghatékonyabban gyakoroltató etűdjei mellett külön fontosságot tulajdonít életműve másik, úgynevezett komoly részének is. Hiába. Egyes források szerint ezer, mások szerint kétezer alkotásából mindmáig csak a gyakorlóetűdök maradtak fenn az idő rostáján, a bécsi komponistát pedig elsősorban mint pedagógust jegyezte föl az utókor. Pedig több pályatársa is lelkesedett érte. Sztravinszkij „vérbő, ízig-vérig muzsikusnak” nevezi, és már Brahms is kijelenti: „sokkal nagyobb elismerést érdemelne.” A Mozart halálának évében született komponista figyelemreméltó helyet foglal el a klasszika és a romantika határmezsgyéjén. Noktürnjeinek szemrevételezése annál is inkább tanulságos, mivel az azonos forrásból, az ír Field darabjaiból merített műfajt sajátosan más irányban fejleszti tovább, mint Chopin. Előbb a 368-as opusszámú noktürnciklus 8., B_dúr darabja hangzik el, majd az 1842-ben megjelentetett, 604-es jegyzékszámú füzet első öt alkotása. A világpremier felvétel zongorájánál Isabelle Oehmichen.