1-7. Kedves Hallgatóink! Zenetörténeti farsangolásunk során ma a Napkirály udvarát keressük fel. A francia abszolutizmus kora a maga kimódolt rendtartásával maga az egész esztendőn át tartó álarcosbál. Versailles hatalmas színházi díszlet, a tekintélyes parókák, az arcfestés és a csatahajónyi méretűre abroncsozott szoknyák igazi álcaként feszülnek rejtőzködő viselőiken. Aligha véletlen, hogy a korszak zenéje, tánca és színháza is allegorikus képzetekkel kendőzi el a pőre valóságot: a francia barokk udvarban olimposzi istenségek nyüzsögnek, finomkodó pasztorál-jelenetek szereplői zsúfolódnak mennyezetfreskón, legyezőre festett miniatűrön, zenélőórán, a clavecin fedelén. Ezt az allegorikus világot idézi meg Jean-Baptiste Lully első Divertissement-jával Guillemette Laurens és a Capriccio Stravagante együttese, Skip Sempé vezetésével.
