Virágvasárnap reggelén Georg Friedrich Händel egy 1716-ban keletkezett, kevésbé ismert alkotásának, a Brockes-passiónak részleteivel készülünk Urunk kínszenvedésének megünneplésére. A nagyszabású passió-oratórium a négy evangélium mellett egy Barthold Heinrich Brockes nevű költő elmélkedő költeményét veszi alapul, melynek eredeti címe: „Jézus, aki a világ bűnéért szenvedett és halt meg”. Az irodalmi alapanyag a magyarázata, hogy Händel passiója kevésbé feszes a nagy Bach-passióknál. A kínszenvedés átelmélkedése itt némiképp háttérbe szorul a pietista hitvallási elmélkedések füzére mögött, amelyeknek elsődleges szószólója allegorikus alak: Sion leánya, aki szinte végigértelmezi a szenvedés titkát, de hívő lelkek is rendre szóhoz jutnak. Legszembeötlőbb ez a dramaturgiai szerkezet a kereszthalál szakaszában, ahol a Jézus halálát bejelentő minden egyes evangéliumi szót egész ária követ, hogy végigelmélkedje a megváltás fölfoghatatlan titkát. Händel passiójának ezek a legszemélyesebb és legmegindítóbb szakaszai, míg az evangélista recitatívóiban és a polifón kórustablókban ráismerünk a műfaj hagyományos passió-idiómáira. Az 1968-ban megjelentetett, sokszoros díjnyertes felvétel szólistái: Maria Stader; Edda Moser; Paul Eswood; Ernst Haefliger; Jerry J. Jennings; Teho Adam és Jakob Stämpfli; a Regensburgi Dómkórus és a Schola Cantorum Basiliensis élén August Wenzinger. Az első részletben az Olajfák hegyén imádkozó Jézust halljuk.
