1-13. Ma reggel az újkori európai regényirodalom forrásához, Cervantes Don Quijotéjához térünk vissza két XX. századi zenés adaptáció segítségével. A Búsképű lovag története évszázadok óta foglalkoztatja mind a kalandok kedvelőit, mind a gyógyíthatatlan idealistákat. Egyesek karikaturisztikus, egy letűnt kor eszményei fölött ironizáló alkotásnak, mások a megalkuvást nem ismerő lovagiasság és hősiesség kulcsművének tekintik Cervantes regényét. Az igazság alighanem középütt található. Tény azonban, hogy balett, musical, film és rajzfilm egyaránt született La Mancha lovagjáról – Massenet operát komponált róla, Picasso grafikai sorozatot szentelt alakjának. Elsőként most Richard Strauss 1897-ben szerzett, opus 35-ös szimfonikus variációsorozata hangzik föl. Strauss műve pátosz és álpátosz; melodráma és hősi tónus kényes határán egyensúlyoz. A szerzői utasítások csellóra osztják a lovag; tubára, klarinétra és brácsára a fecsegő Sacho Panza szerepét. Emanuel Feuermann csellózik, a Philadelphia Zenekar élén Ormándy Jenő.
14-18. Richard Strauss Don Quijotéja után következzék most néhány népszerű részlet Mitch Leigh és Dale Wassermann 1965-ben, New Yorkban bemutatott musicalslágeréből, a La Mancha lovagjából. Az Amerikai Színházi Zenekarral készült felvételt Paul Gemignani vezényli, és Mandy Patinkin Sanchója mellett két operai világsztár személyesíti meg Don Quijotét illetve Aldonzát: Plácido Domingo valamint Julia Migenes.
