A vasárnap muzsikusa

1-3. Mahler életművét bemutató sorozatunkban ma először három Rückert-dal hangzik fel Christa Ludwig és a Philharmonia Zenekar felvételéről, Otto Klemperer vezényletével. Bruno Walter joggal állapítja meg: Mahlert „vonzotta Rückert művészien mesteri nyelve, amely érzelmeinek mélységes őszinteségével és egyszerűségével párosult: bizonyos tekintetben rokonnak érezte.” A következő három Rückert-dalt Mahler a 4. szimfóniát követően komponálta. A vers mintha megkönnyítené útkeresésének formába öntését – de a dalok, ahogy a ciklusba szerkesztettek is, újra az egész mahleri életmű filozofikus fonalát veszik föl, sóvárgók, megváltásért sóvárgók. Elhangzásuk sorrendjében: A nagyvilágnak búcsút mondtam; Éjfélkor; Lágy illatot éreztem.

4. Mahler három Rückert-dalát követően most a kezdőtétel szólal meg a monumentális 9. szimfóniából. Mahlert babonás rettegés kerítette hatalmába, valahányszor arra gondolt, hogy mind Beethoven, mind Schubert elhalálozott tizedik szimfóniájuk megkomponálása előtt. A Dal a Földről című ciklusát ezért nem vette föl szimfóniáinak jegyzékébe. Ami azt illeti, babonás félelme nem volt alaptalan: a kilencediknek számozott, valójában tizedik szimfónia után csakugyan mindössze egy töredékre futotta már szívbeteg életéből. A Kilencedik esztétikai értelemben is összegzésnek mondható, ami mindenképpen figyelemreméltó szempont egy olyan komponista esetében, akinek valamennyi alkotása egyetlen, soha le nem záruló kérdésfölvetés körkörös ismétlése, a válasz, az értelem csökönyös kutatása a világ nietzschei, önmagába forduló labirintusában. Mintha levetkőzné mindazon, erőnek erejével kikényszerített, csalóka bizonyosságokat, amelyek a hetedik és a nyolcadik szimfóniának adtak tematikus támpontokat, a Kilencedik komponistája visszatér a kíméletlen önvizsgálat ama, minden fájdalommal bátran dacoló útjára, amely a modern emberi léthelyzet leghitelesebb megfogalmazójaként állítja elénk az első hat szimfóniában. Nem nyúl a keresztény hagyomány vigaszáért, sem a mondák bizonyosságáért, mint a 8. szimfóniában tette: egy tisztán zeneivé tett lelki folyamat révén szembesül a világ fölemelő titokzatosságával. Bruno Walter „a búcsú fájdalma és a mennyei fény sejtelme között való különös lebegés”ként érzékelteti az elmondottakat. Ha korai szimfóniáit profán szertartászenéknek neveztük, a Kilencedikkel a művészet templomába lépünk: ha a Kinyilatkoztatás bizonyossága nem adatott is meg számára, elementárisan őszinte, nagy művével e zarándok komponista a Szent Titok előcsarnokába tért. A Bécsi Filharmonikusok élén Claudio Abbado.