1-2. Kedves Hallgatóink! Szent Család vasárnapján a régi székelyföldre látogatunk a Vagantes Trió történelmi karácsonyi összeállításával. A régi erdélyi karácsonyok hangulatának visszaidézéséhez Kájoni János csíksomlyói ferences barát nagy becsű énekgyűjteménye, a Cantionale Catholicum volt régizenészeink kalauza. Minthogy azonban a gyűjtemény – éppúgy, mint a korabeli Erdély – a legkülönfélébb zenei forrásokat és forrásokat egyesíti magában, a régi karácsonyi énekek színpompás európai körképnek is tekinthetők. Szabó István, a kiadás szerkesztője öt réteget különböztet meg a Kájoni-énekeskönyvben fölgyűjtött szenténekeink eredetének tekintetében. Igaz, ezek át-meg áthatják egymást: a gregorián tónus beszüremkedik a népénekbe, a középkori európai táncdallamok keverednek a magyar népdallal. Műsorunkban sorra vesszük a régi karácsonyi énekek valószínűsíthető forrásait. Az első két ének a gregorián örökség eleven jelenlétét mutatja a török utáni Erdélyországban.
3-6. A népiessé vált gregorián dallamok után most halljuk, miként örökítődött át a XVII. század székelyföldi kegyességébe a középkori Európa dallamkincse.
7-11. Következő régi népénekeink módosult formában ma is használatosak a liturgiában. Ki hitte volna, hogy a XXI. századi ember, Kájoni János közvetítése révén, reneszánsz dallamokkal dicséri az Urat?
12-13. A régi Európa liturgikus gyakorlatában mindennapos dolog volt, hogy az utca hangjai beszüremkedtek a templom falai közé, és vallásos népénekekként éltek tovább. Következzék erre is két példa a Kájoni-gyűjteményből.
14-21. Befejezésül a magyar népzenei gyökerekre alkalmazott, vagy a magyar ajkakon elmagyarosodott karácsonyi énekeinkből következik egy csokorra való.
