A vasárnap muzsikusa

Gustav Mahler 2., c-moll szimfóniája, mely A feltámadás melléknévvel vált a repertoár részévé, az előttünk álló ünnepek miatt is méltán idézi ma a 150 éve született osztrák komponista emlékét. Mahler egy olyan korszak emblematikus komponistája, mely az elvilágosodással egyidejűleg mind értetlenebbül állt szemben az elmúlás, a halál, a fájdalom rémképével. A szekularizmus – a tételes vallásosság illetve a közösségi vallási élmény háttérbe szorulása – a művészet kezébe adta a világ gyökeres kérdéseinek, az emberi sors kihívásainak felvetését. A zeneszerzők némelyike – Bruckner és különösképpen Wagner – egyfajta mítoszteremtéssel válaszoltak meg a kor nagy kihívására. Mahler – akit a halál, az elmúlás kérdése egész életművén át foglalkoztat – némileg eltérő feleletet ad. Zenéjét az emberi vívódás, a de profundis, mélységből felsóvárgó szomj kifejezésének is méltán nevezhetjük. Második szimfóniájáról, mely Berlinben, 1895. december 13-án hangzott fel első teljes előadásában, a komponista ezt írja: „előbb letaglózza az embert, azután angyalszárnyakon égi magasságokba emeli.” A Klopstock ódáinak felhasználásával született hatalmas mű mégsem az Evangélium biztatását árasztja. Jóval inkább fölemelő, világi szertartászenének mondhatnánk, megfelelően Bruno Walter jellemzésének, aki Mahler muzsikájának dionüszoszi, természetelvű voltát emeli ki. Immanens hír az örök életről? Vagy csupán tanúságtétel az emberi lélek mélyén rejlő, kiapadhatatlan reménységről? Ennek eldöntése helyett idézzük ismét Walter jellemzését a most fölhangzó, dalciklusba oltott záró tételekről: „A harmadik tétel valami félelmetes lelki állapotból keletkezett – mintha hirtelen, valószínűtlenül és kísértetiesen elénk tárulna az élet kusza összevisszasága. …A negyedik tételben azonban felhangzik a megénekelt szó, és az Ősvilágosság megvilágítja …a hangáradat átlátszatlan hullámzását. A dalban … arról énekel az ember, bízik benne, hogy a Jóisten juttat majd neki egy kis fénysugarat, amely megvilágítja számára az örökléthez vezető utat. … Végül …átszellemült hangzatokban …érkezik el az ünnepélyes bizonyossághoz: feltámadsz, szívem, bizony feltámadsz rövid pihenés után, dobbanásod Istenhez vezet”. A hitet, kinyilatkoztatást kereső c-moll szimfónia III-V. tételeinek előadói: Arleen Augér; Dame Janet Baker; a Birminghami Szimfonikus Zenekar és Kórus, Simon Rattle vezényletével.