A vasárnap muzsikusa

Kedves Hallgatóink! Romantikus komponistáink, Chopin és Schumann születésének kétszázadik évfordulóján dalmatinéval indítjuk vasárnap reggeli zenei összeállításunkat. Aligha véletlen, hogy Schumann, aki kompozíciós törekvéseit majd minden esetben irodalmi és filozofikus szándékokkal harmonizálta, a dal műfajában is egyedülállóan komplex megoldásokra jutott. Megzenésítései a vers tökéletes kifejezésére törekszenek oly módon, hogy az énekhang mellé társuló kíséret is kamarazenei mélységű mondanivalót kap – ilyesmire korábban leginkább csak Haydn és Schubert dalaiban találunk példát. Ahogy egy 1860-as elemző, Franz Brendel megállapítja: „Schumann dalai lelki mélység tekintetében egyedülállóak… és ebben a tekintetben kevés műalkotás állítható melléjük.” A most következő kilenc dal nem alkot ciklust, verselőik is különféle rangú és korú költők: az ismertebbek Goethe, Mörike és Heine, akik mellé mára elfeledett szerzők – Julius Mosen, Christian L’Egru, Robert Reinick vagy Hermann Kletke – társulnak. 1840-ben, „a dalok évében” járunk – ekkor született Schumann 250 dalának több mint fele, nem kis részben Clara Wieck iránti rajongásának hála. A menyasszonya számára dedikált, Mirtuszok ciklust képviseli válogatásunkban a Nußbaum és a Lutusblume című dal. A dalok az elhangzás sorrendjében: Mignon; A diófa; Üzenetek; A lótuszvirág; Szerenád; Éji dal; Az álomhozó; Az elfeledett leány; A jövendőmondó. Bernarda Fink énekel, partnere Roger Vignoles.

10-18. Schumann kilenc dala után most következzék kilenc Chopin-keringő Jean-Marc Luisada és – ami a befejezésül felhangzó két valcert illeti – Lilya Zilberstein felvételéről. A zenetörténet kevés olyan kiegyenlített nívójú életművet ismer, mint amilyen Chopiné, ezért az 1829 és 1847 között keletkezett alkotások időrendje másodlagos fontosságú. Annál is inkább, mivel csak az első három, a Gesz-dúr, f-moll és Desz-dúr keringő jelent meg nyomtatásban a komponista életében, az opus 70-es szám alatt, maguk is több év termését és több keringőtípust fogva át. A továbbiak – az e-moll, Asz-dúr, E-dúr, a két Esz-dúr és az a-moll keringő – csupán Chopin hagyatékából váltak szélesebb körben ismertté és kedveltté.