1-10. Chopin legköltőibb alkotásainak, a noktürnöknek hallgatásába kezdünk bele ezen a reggelen Chopin és Schumann közös bicentenáriumán. Chopin varsói mesterétől, Josef Elsnertől ismerte meg más zeneszerzők mellett az ír John Field Liszt által kiadott, zongorára szerzett éjjeli zenéit, noktürnjeit. A maga, álmodozó-ködös alapkarakterű noktürnjei sokat köszönhetnek a kiváló elődnek, mégis, mint ahogyan azt Chopintől elvárhatjuk, e műfaj kereteit is egészen sajátságos tónussal töltötte meg. A magyarázat talán Chopin ambivalenciára való hajlamában rejlik: a tapintatos, visszafogott forma nála drámai töltettel, súlyos tragédiák vallomásos kirobbanásával töltődik meg. A drámai hatás formai alapja többnyire az, hogy a kontrasztos középrész után a darab elején megismert lírai téma többnyire valamiféle drámai fénytörésben tér vissza. Huszonegy ismert noktürnje közül Chopin 1830-ban illetve 32-ben jelentette meg az első két füzetet, melyek utóbb a 9-es és a 15-ös opusszám alá kerültek. 1835-ből való az opus 27, 1837-ből az opus 32 két-két noktürnje. Daniel Barenboim játszik.
