A vasárnap muzsikusa

1-3. Schumann és Chopin közös emlékévében ma három Schumann-dallal kezdjük összeállításunkat. Az opus 25-ös, Mirtuszok című ciklust Schumann 1840-ben, „a dalok évében” alkotta, az Asszonyszerelem, asszonysors és A költő szerelme közvetlen szomszédságában. Az első dal szövege Friedrich Rückert verse: „Te vagy a lelkem, Te vagy a szívem, a világ, amelyben élek; jó szellemem, jobbik önmagam”. Jusius Mosen versére született a ciklus harmadik darabja, a zsánerképszerű Mogyorófa: hajtásai szerelemről álmodoznak. A ciklusban a hetedik helyen álló Lótuszvirág verse Heinétől való. Záró szakasza Szabó Lőrinc magyarításában: „Kelyhét kitárja a lótusz a holdra, kitárja szegény, de nem élet hull az ölébe, csupán egy költemény.” Barbara Bonney partnere a zongoránál Vladimir Ashkenazy.

4-6. A 19 éves Chopin egy varsói koncerten megpillant egy szőke, sötétkék szemű szoprán énekesnőt. Konstancja Gladkowska – mert így hívták a Nemzeti Színház új énekesnőjét – csak lassan-lassan tudta meg, milyen érzelmeket ébresztett a vele egyidős komponistában. Chopin képtelen volt vallomást tenni. Szemérmességében odáig vitte, hogy rokonszenvet tettetett egy másik hölgy irányában, miközben reménytelenül ábrándozott Konstancjáról. A közös éneklések és zongorázások reménységeit végül sohasem koronázta beteljesedés: Chopin alig egy év múlva örökre elhagyta Lengyelországot. Az igazán romantikus szerelem legszebb dokumentuma a két Chopin-zongoraverseny lassútétele. Maga Chopin írja egy levelében: „van egy ideálom, akit már fél éve szolgálok hűségesen anélkül, hogy beszéltem volna vele, akiről álmodom, az ő emlékére hangzott el az adagio a koncertemen.” Következzék tehát a számozása szerint második, valójában első, f-moll, opus 21-es Chopin-koncert. Szólistája Krystian Zimerman; a Los Angeles-i Filharmoniusok élén Carlo Maria Giulini.

Befejezésül Öt variáció következik egy eredeti Schumann-témára, Esz-dúrban. Schiff András zongorázik