1-2. Schumann és Chopin közös születési bicentenáriumának ünneplését folytassuk ma egy ritkaság számba menő Schumann-szerzeménnyel, mely mégis kiváltképp alkalmas a romantika szellemiségének érzékeltetésére. Az 1849-ben papírra vetett mű egy zenei forradalomnak is dokumentuma: a zenetörténet egyik első alkotása, mely a ventilszelepekkel fölszerelt, kromatikus játékra is alkalmassá tett kürtökre íródott. Schumann „a zenekar szívének” nevezte a kürtöt, erről az opus 86-os, négy kürtre és nagyzenekarra szerzett nagyszerű koncertdarabról pedig így emlékezett meg: „valami egészen különös” mű. Megállapítását nem csak a mű hallgatói, de játékosai is osztják: a barokk concerto grossókat idézően négy szólóval apelláló szerzemény kürtöseinek emberfeletti nehézségeket tartogatnak a schumanni ormok magaslatai. Az ünnepélyes szépségű koncertdarab előadói a Hermann Baumann Kürtkvartett és az SWF Szimfonikus Zenekar művészei, Hans Vonk vezényletével.
3-13. Schumann opus 86-os koncertdarabja után következzék most három füzetnyi Chopin-mazurka ugyancsak az 1846 és 1849 közötti évekből, a 63-as, 67-es és 68-as opusszám alól. A másodikként felhangzó f- és az ötödikként lejátszott g-moll mazurka Chopin két utolsó darabja, ami azt is jelzi: a távoli és viszont sosem látott szülőföldjéről hozott nosztalgikus melódiák halálos ágyán is körülvették a lengyel föld nagy szülöttét. A Jean-Marc Luisada előadásában felhangzó mazurkák hangneme: H-dúr, f-moll, cisz-moll, G-dúr, g-moll, C-dúr, a-moll, C-dúr, a-moll, F-dúr és f-moll.
14-16. A Chopin-mazurkák után három remek Schumann-intermezzo az ifjúkori opus 4-ből. Ábrahám Mariann zongorázik.
