A vasárnap muzsikusa

1-2. Schumann és Chopin közös születési bicentenáriumának alkalmából ma mindkét szerzőtől ínyenceknek való ritkaságokat válogattunk össze. Elsőként egy igazán májusi verőfényű Chopin-szerzemény következik zongorára és zenekarra. Az 1830 és 35 között keletkezett, opus 22-es Andante spianato és Grande Polonaise a párizsi koncertsikerei zenitjén tündöklő komponistát állítja elénk. A francia elnevezésű lengyel nemzeti táncformának persze a klasszika óta megvolt a helye a nyugat zenéjében, mégis a francia-lengyel Chopin avatja önálló műfajjá. Opusszámmal ellátott legkorábbi polonézei 1828-ból datálódnak, a szerző életében összeállított műjegyzék mégis ezt a két tételes, nagyszabású koncertdarabot helyezi a polonézek élére. 1835-ben Chopin Liszttel és Thalberggel osztozik a párizsi pódium diadalain, és noha taszítja a nyilvánosság, koncertjei zsúfolásig telnek lelkes híveivel, akik nem csak rafinált kompozíciós technikáját, de kifinomult játékát is ujjongva éltetik. A lengyel emigránsok különben is a párizsi társadalom rokonszenvét élvezik. Egymást követik az orosz iga alatt nyögő szülőföld illetve az emigránsok megsegítésére szervezett jótékonysági hangversenyek. Chopin ezeknek egyikén, április 26-án mutatta be a Konzervatóriumban frissen elkészült hangverseny-polonézét abban a zenekari változatban, amelyet most Krystian Zimerman és a Los Angeles-i Filharmonikusok játszanak Carlo Maria Giulini dirigálásával. A koncertet követő kitörő lelkesedés sem győzte meg a szerzőt: hosszú évekre visszavonult a nyilvános játéktól.

3. Különlegességeink sorában most előbb egy gyermekeknek szánt ciklus képviseli Schumann zongoraművészetét. Kinderszenen, azaz Gyermekjelenetek, más néven Jelenetek a gyermekkorból a címe az opus 15 alatt egybefoglalt 13 miniatűr remek füzérének, amely 1838-ban látott napvilágot. A ciklus voltaképp briliáns variáció-sorozat , a kezdőtéma Schumannra igen jellemző, mesteri újrafelvételeivel és alakításaival. A darabok mindeközben elragadó lírai miniatűrök is, köztük a híres Álmodozással, a hetedik darabban. A Kinderszenen most Carlo Zecchi archív felvételéről szól, 1942-ből.

4. Befejezésül egy újabb Schumann-finomság orgonán: Hat kánon az 56-os opusszám alól. Schumann eredetileg pedálos zongorára komponálta őket, miután 1843-ban, Mendelssohn hívására elfoglalta katedráját a lipcsei konzervatóriumban. Az újonnan alapított intézmény nem rendelkezett orgonával, ezért folyamodott Schumann az áthidaló megoldáshoz, a művek azonban mégiscsak a hangszerek királynőjén bontják ki legteljesebben klasszikus szépségeiket. Hans Christoph Becker-Foss játszik.