1-4. A romantika két meghatározó komponistája, Robert Schumann és Frederyk Chopin közös bicentenáriumának alkalmából ma elsőként Schumann opus 61-es, második, C-dúr szimfóniája hangzik fel a clevelandi szimfonikusok és Széll György pazar felvételéről. Maga a Maestro úgy vélekedett, hogy Schumann négy szimfóniája semmivel sem marad mögötte Csajkovszkij jóval népszerűbb szimfóniáinak. Tézisét a hangszerelésük miatt gyakran kárhoztatott művek kivételesen színpompás felvételével igazolta. Ebből a szériából következik most az 1846-ban befejezett C-dúr szimfónia felvétele. A ködös, sejtelmes fanfárral induló kezdőtétel és a már-már mahleri módra gyötrődő Adagio Schumann egyik első krízisének tanúbizonysága. A megrendült egészségű és idegállapotú komponista hosszú kényszerszünet után fog hozzá a szimfónia komponálásához. A művet Mendelssohn dirigálásával mutatták be 1847. Novemberében.
5. Schumann második, C-dúr szimfóniáját követően most Chopin egy nagy lélegzetű zongoraműve, a 49-es opusszámú f-moll fantázia következik. Az 1841-ben, szonátaformában írt fantázia hátterében a legendák éppúgy személyes indítékokat sejtetnek, mint az elhangzott Schumann-szimfónia mögött. Eszerint a gyászos tónussal bevezetett alkotás Chopin és George Sand szakításának drámai dokumentuma volna. Az első és a második ütem az asszony kopogtatását érzékeltetné Chopin ajtaján, a harmadik és a negyedik a komponista válaszát jelképezné. Ki tudja, mennyi az alapjuk eme feltételezéseknek, annyi azonban bizonyos, hogy a fantáziát a szakértők az utolsó polonézek hangjának heroizmusával, drámai küzdelmével rokonítják. Tény mindenesetre, hogy Chopin a bevezető témát egy litván forradalmi dalból kölcsönözte. Rév Lívia játszik.
