A vasárnap muzsikusa

1. Schumann és Chopin közös bicentenáriumán ma egy darabig még a bécsi karnevál forgatagában adózunk a színváltozások farsangi múzsáinak. Egy hete felidézett, 1835-ben szerzett, opus 9-es Karnevál ciklusát 4 évvel követően Schumann újabb álorcás variáció-ciklus szerzésére adja a fejét. A 26-os opusszámú Bécsi farsangi tréfa legfőbb merészsége, hogy kezdőtételében rejtjeles módon megjelenik a betiltott forradalmi induló, a Marseillaise témája. Schumann, immár az egy esztendővel korábbi Kreisleriana rutinos szerzőjeként, a szimfonikus gondolkodás és a ciklikus-variációs szerkesztés avatott mestereként mutatkozik meg az öt tételes szerzeményben, amelyet ezúttal Andrej Gavrilov előadásában hallgatunk meg.

2. Schumann Bécsi farsangi tréfáját követően most a végtelenbe táruló szláv földre lépünk. Bármily különös is, a szülőhazáját alig 21 évesen örökre elhagyó Chopin nem csupán a lengyel vidék és folklór bensőséges líráját vitte magával, de két zongoraversenye mellett a romantikus kifejezés kiforrott eszköztárát is. Igaz, Józef Elsner kimagasló tálentumokkal megáldott tanítványa ekkorra a szenzációs csodagyermek-koncertek mellett már nagy sikerű bécsi hangversenykörutat is maga mögött tudhat már. Ennek műsorán már szerepelt is a most következő két szerzemény. Az opus 13-as Fantázia lengyel dalokra egyike a varsói zenekonzervatórium kivételezett növendéke által szerzett tanulmányoknak. Ebbéli minőségére semmi sem utal: gyöngyöző zongoradallamai és nagyszerű hangszerelése a legnagyobb romantikus koncertdarabok körébe utalja a művet, amely most Claudio Arrau és a Londoni Filharmonikusok előadásában hangzik fel, Eliahu Inbal vezényletével.

3. A lengyel dalokra szerzett Fantázia módján az ifjú Chopin teljes felkészültségét mutatja a népi táncmotívumokat feldolgozó, Krakowiak című koncertrondó is. A bécsi publikum őrjöngésig menő ünneplése egyszerre szólt a virtuóz zongoristának és az eredeti hangú komponistának. Lapozzunk fel egy korabeli folyóiratot! „Rendkívüli finomságú billentése, leírhatatlan technikai tudása, a legmélyebb érzésekből fakadó, tökéletes árnyalókészsége… éppúgy, mint a valódi zsenialitás jegyét viselő művek… arra egednek következtetni, hogy a természet bőkezűen ajándékozta meg ezt a rendkívüli virtuózt, aki, bár nem jövendölték fanfárok, úgy bukkant fel a zenei horizonton, mint a legfényesebb üstökösök.” A mazurkák és polonézek komponistájának korai szerzeményét Stefan Askenase játssza, kíséretében a Den Haag-i Rezidencia Zenekarral, Willem van Otterloo vezénylete alatt.