1. Amikor londoni vendéglátói Haydn első angliai útján elkísérték a bécsi mestert a Westminster székesegyházban megrendezett Händel-ünnepekre, az ünnepelt szimfóniaszerző lenyűgözve hallgatta a majd ezer fős oratóriumi apparátust. A vendéget ez az élmény ihlette A Teremtés majd az Évszakok megkomponálására. De mi vezethette Händel kezét a műfaj monumentális, angol változatának megalkotásakor? Ifjúkori, római látogatásán szerzett oratóriuma, A Feltámadás szerkezetileg alig-alig különbözik a korabeli szólókantátáktól: formás áriák és deklamatív recitítivók füzére. Más szavakkal: egész estét betöltő kamara-operácska. Ha az olasz komponisták az operajátszást sújtó pápai tilalom kijátszására fundálták ki a kantáta és az oratórium új formáit, a londoni operaszerzés cézárja ezzel szemben üzleti megfontolásból fordított hátat a túldekorált barokk színpadnak. Händelt operaintendánsként számos üzleti sikertelenség érte, ő azonban az ellenklikkek fondorkodása közben jó érzékkel észrevette, hogy a megerősödő angol polgárság ízlése másfajta zenei reprezentációt kíván, mint az operát látogató arisztokrácia. Biblikus témájú nagy oratóriumai tömegek számára fejezték ki a nemzet nagy összetartozásának, hősi példák utáni vágyódásának érzését. A Salamon, a Belshazzar, A Messiás és a Saul sikerének azonban zenei alapja is van. Az 1739-ben bemutatott Händel-oratórium, az Izrael Egyiptomban olyan újszerű módon alkalmazza nagy létszámú kórusait, hogy az még a kortárs zenekedvelőket is igencsak meglepte. A műben maga a nép, azaz a kórus lép elő főszereplőnek. A három részes oratóriumnak elsőként épp a záró tételei készültek el, Mózes énekének bibliai szövege alapján. Ma ezt a jelenetsort játsszuk le az oratóriumszerző Händel bemutatására Nancy Argenta; Emily Van Evera; Timothy Wilson; Anthony Rolfe Johnson; David Thomas; Jeremy White; a Taverner Ének- és Zenekar és Andrew Parrot karmester felvételéről. A Kivonulás könyvének 15. verséből való szöveg kezdete: „Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. Az Úr az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az atyáim Istene, őt magasztalom.” A liturgikus szöveg Georg Friedrich Händel megzenésítésében következik.
