1-6. Advent első vasárnapján az egyházzenész Händel lép színre A vasárnap muzsikusaként. Noha életének nagyobb hányadát az anglikán uralkodók alattvalójaként töltötte – anthemjei és vallási témájú nagy oratóriumai jellegzetesen protestáns érzület tanúi -, a hamburgi operaházban majd Itáliában töltött tanulóévek során Händel alapos beavatást nyert az olasz katolikus barokk világába. Saját karakterétől ez nem állhatott valami távol: a korabeli egyházi reprezentáció külsőségeit tekintve alig különbözött a világi ünnepélyességtől. Ma két, egymás közelségében keletkezett liturgikus szerzeményt játszunk le, melyek azonban éppen Händel bámulatos sokszínűségét mutatják. A nemrégiben, egy porosodó kotta lapjain felfedezett Gloria vagy a hamburgi, vagy az itáliai évek termése 1706 és 1707 tájékáról, és született légyen Hamburgban vagy Rómában, annyi bizonyos, hogy a Scarlatti-féle szakrális kantáták alapos ismeretére vall. Előadói: Gillian Keith és az Angol Barokk Szólisták, Sir John Eliot Gardiner keze alatt.
7-16. S most egy jóval ismertebb Händel-mű, a 110. zsoltárt megéneklő Dixit Dominus a Kármelita vecsernyékből. A monumentális kórustablókból építkező zsoltár hallgatója joggal hihetné, hogy az érett Händel nagy oratóriumainak valamelyikét hallja, pedig a mű 1707-ben keletkezett Rómában. Előadói a Monteverdi Kórus és szólistái, valamint az Angol Barokk Szólisták, Sir John Eliot Gardiner vezényletével.
