1. A hangok Rubense. Georg Friedrich Händelt, a hallei sebész-borbély jogi pályára kényszerült fiúgyermekét neveztük így a halála két és fél évszázados évfordulója alkalmából egy hete megindított sorozatunkban. A hasonlat ma tematikus igazolást is nyer: Händel olasz kantátáiból válogatunk. E művek a kor mitologikus kliséi szerint keletkeztek százszámra a szász muzsikus négy esztendeig tartó itáliai utazásán. A hamburgi operában töltött év után Händel 1707-ben lép olasz földre, hogy közelebbről is megismerkedhessen a színházi repertoárról már ismert olasz muzsikával, elsősorban Alessandro Scarlatti újító műveivel. Baljós előjelnek tűnik, hogy az operajátszást pápai rendelet tiltja, de Firenze és Velence szerencsére alkalmat ad a vendégnek, hogy bebizonyítsa: minden mesterfogást elsajátított a házigazdáktól. Róma pedig? A zenerajongó arisztokrácia hamar talál gyógyírt a böjti szigorra: mitologikus és a szentek életét példázó kantáták sora lát napvilágot, hogy kárpótolja a munka nélkül maradt operaművészeket - és közönségüket. A kegyes csalás egyik legfőbb bástyája Pamphili bíboros palotája, ahol Händel is szívesen látott vendég. Egyik legszebb kantátája, az Apolló és Daphné itt mégsem hangzik föl: a Velencében megkezdett mű záróvonalát a komponista csak Hannoverben teszi ki, 1710-ben. A gazdagon hangszerelt szerzemény azonban igencsak árulkodó a kantátákba öltöztetett olasz operai stílus tekintetében: a pompás ál-operában mindegyre ráismerünk a nemrégiben sikerre vitt Händel-opera, az Agrippina fordulataira. A szüzsé szereplői Apolló és Dapnhé nimfa, aki az istenség közeledése elől oly módon tér ki, hogy babérfává alakul. Apolló ezért visel babérkoszorút, Händel pedig emiatt apellál a barokk áriatípusok szinte valamennyi érzelmes fogásával. Dapnhé énekese Olga Pasichnyk, Apollót Robert Pomakov énekli, az Európai Unió Barokk Zenekarának élén Roy Goodman.
Apolló és Daphné fájdalmas története után következzék most egy lírai koloratúr ária Acis és Galatea mitológiai történetéből, amelyet Händel kétszer is munka alá vett: az ismertebb, angliai változatot tíz évvel megelőzően már olasz útja során is. Az Ovidiuson alapuló történet jelen feldolgozása 1708-ban csendült fel Nápolyban. A téma a szerelem, a helyzet alapja pedig a szép tengeristennőért rajongó Acis és Polifémosz küklopsz vetélkedése, amely gyilkosságba torkoll. Galatea ezután tengeri áramlattá változtatja megölt kedvesét, hogy örökre ölelkezhessen vele a tenger habjai között. A szirén áriáját Natalie Dessay-től halljuk; a Le Concert d'Astrée dirigense Emmanuelle Haim.
