A vasárnap muzsikusa

1-3. Haydn és Mendelssohn közös bicentenáriumának alkalmából ma a két, egyaránt zenetörténeti fordulópontot alkotott komponista olyan szerzeményeiből válogatunk, amelyek éppen a korszakváltások tanújelei. Előbb két Haydn-ritkaság az 1760-as évekből, amelyek egyszerre jelzik a hangszeres gondolkodás és a műfaji jellegzetességek kikristályosodásának fázisait. Az a fejlődés, amely a szórakoztató műfajok – összefoglaló nevükön divertimentók – specializálódásával Mozartnál versenyművek és szimfóniák két eltérő útjába torkollott, Haydn kompozíciós művészetében is nyomon követhető. Előbb a 7., C-dúr divertimento csendül fel az eredetileg alighanem Haydn által bemutatott csembalószólóval és az egykori kismartoni zenekar tetszetős, ám némiképp még a barokk concerto grosso kíséretének formái közt mozgó vonós szólamaival. Ton Koopman és az amszterdami Musica Antiqua együttese muzsikál.

4-6. Az elhangzott C-dúr divertimentót talán csak egy esztendő választja el a most következő, F-dúr, 6. csembalóversenytől, mégis szembeszökő a tételek nagyszabásúbb, összefogottabb volta éppúgy, mint a két szólóhangszer, csembaló és hegedű individuálisabb, bátrabb, egyénibb mondanivalója. Ton Koopman és az amszterdami Musica Antiqua felvétele újabb bizonyság rá, hogy az Esterházy hercegek udvari komponistája vidéki elzártságában is Európa nagy zenei központjainak színvonalán, a kor vezető szerzőinek leleményességével muzsikált.

7-9. Haydn egyetlen év eltelte alatt demonstrált stílusváltását követően lássuk, miként kamatoztatja alapos zenetörténeti tanulmányait a család vasárnapi házikoncertjein saját szerzeményeit vezénylő csodagyermek, Felix Mendelssohn-Bartholdy. Az alig kamaszodó komponista vonósszimfóniái jóval a Haydn előtti korszakra vetik tekintetüket: a barokk concerto grossók világára, ugyanakkor prófétai módon vetítik előre a romantika sajátságos módon archaizáló látásmódját, a barokk példáknál jóval elégikusabb témakezelést és hangszerelést. A Hanover Band élén Roy Goodman, először az első, C-dúr vonósszimfóniát játsszák.

10-12. Korszakos zeneszerzőink korszakváltásainak tanulmányozása végén következzék a második, D-dúr vonósszimfónia.