1-6. Georg Friedrich Händel, az operista. Mit is jelenthetett ez a titulus az 1700-as évek kezdetén Rómába érkező ifjú hallei orgonista-komponista számára? Elsősorban persze az olasz operai hagyományok – mindenek fölött Alessandro Scarlatti – hatásos megoldásainak alapos ismeretét. Händel persze nem lépett ismeretlen földre: atyja halálát követően, jogi tanulmányinak odahagyásával a hamburgi operaházban már szoros ismeretségre lép Thália talján múzsáival. Händel hamarosan személyesen tapasztalja meg az operaszerzők működését korlátozó pápai rendelkezések következményeit. Viharos sikerű olasz operáját, az Agrippinát 1709 karácsonyán nem is Rómában, hanem a velencei Aranyszájú Szent János Színházban mutatja be. S noha a cselekmény a Nero-korabeli Rómába vezet, túlságos történelmi hűséget vagy katartikus eszméket ne várjunk ettől a vérbeli olasz színpadi mutatványtól: Vincezno Grimani librettójának császári figurái szerelmesek, reménykedők, féltékenykedők és áskálódók – mígnem a szerelmi bonyodalmakra maga Juno istennő feloldást nem hoz a táncos fináléban. A megzenésítés az iméntiek szerint zárt panelekben gondolkodik: Händel nem sző átkomponált zenei sors-szövetet, ám remek rajzát adja a pillanatnyi lélekállapotoknak. Nem is tehet másként: a kor operapublikumától távol áll, hogy feszült figyelemmel kövesse a színpadi cselekmény bonyolódását. Az áriák célja a lelki helyzetek illusztrálása – és persze a gyönyörködtetés. A nyitó simfoniát követő ária-válogatás szereplői: Della Jones Agrippina, Derek Lee Ragin Nerone, Donna Brown Poppea, Anne Sofie von Otter pedig Giunone szerepénen. Az Angol Barokk Szólistákat Sir John Eliot Gardiner dirigálja.
7. Másfél esztendő sem telik csak el az Agripiina 1709-es velencei premierjét követően, s rövid otthoni látogatást követően Händelt már az angol fővárosban találjuk. Nem is nehéz rábukkannunk: az olaszul fogalmazó szász komponistát fél London ismeri! 1711 februárjában kerül színre első londoni operája, a Rinaldo, amelynek kirobbanó sikere örökre a szigetországhoz fűzi Händel sorsát. A mű a korszak legbámulatosabb színpadi műfajának, az úgynevezett varázsoperának repertoárját gazdagította látványos újdonsággal – sziporkázó zenéje egy káprázatos látványosság egyik eleméül készült. A történet a keresztes háborúk idejében játszódik. A tét: Jeruzsálem ostroma – és ostrom Almirena, a keresztes lovag, Rinaldo kedvesének kezéért. A bonyodalmak további eszközei különféle varázslók és elátkozott erdőlakók. Rinaldo hősi erényén azonban minden hatalmuk megtörik. A harmadik felvonás a velencei La Fenice Színház 1999-es előadásán készült. Rinaldo szerepében Marilyn Horne, partnerei: Ernesto Palacio; Carlo Colombrara; Cecilia Gasdia és Natale de Carolis; a velencei La Fenice Ének-és Zenekarát John Fischer vezényli.
