Az egyaránt kétszáz esztendeje, 1810-ben született Schumann és Chopin életművét bemutató sorozatunk mai válogatásában elsőként a zwickaui születésű romantikus mester egy kevéssé ismert szimfonikus szerzeménye, a 128-as opusszámú Julius Caesar Nyitány hangzik fel a Bécsi Filharmonikusok és Solti György felvételéről. Az indulóritmusokban, réz- és fafúvókban bővelkedő, ünnepélyes zenekari szonáta Shakespeare színműve nyomán keletkezett 1851-ben.
Robert Schumann Julius Caesar Nyitánya után következzék most egy zongoraciklus, amely Chopin egész esztétikájába betekintést nyúlt. Az opus 28-as 24 Prelűd sajátos tisztelgés Bach előtt, akinek művészete Chopin egyik legfőbb példaképe volt. A 24 apró remeklés a Wohltemperiertes Klavier-re utalva járja be a kvintkör összes hangnemét, noha a hangnemek sorrendje éppúgy eltérő logikát követ, mint a preludium műfajának értelmezése is. Az 1839-ben, Mallorcán befejezett ciklus önmagában olyan sokszínű, mint az egész Chopin-életmű: a mazurkák, polonézek és keringők vonásaira éppúgy ráismerni a darabokban, mint a noktürnök vagy az etűdök rokonságára. A költői darabok érzelmi skálája a dal könnyedségétől a gyászzenék komorságáig; zenei felfogásuk az improvizáció könnyedségétől a forradalmi etűd heroikus virtuozitásáig terjed. Chopin maga nem adott címet az egyes daraboknak, de a 15. Desz-dúr prelűd akkor is méltó bevett ragadványnevére, ha csupán legendának bizonyulna is, miszerint a súlyos beteg Chopinnek és George Sand-nak otthont adó valldemosai kolostor ablakpárkányát makacsul mosdató eső kopogása ihlette komor alaphangját. A 4., e- és a 6., h-moll Prelűd 1849. október 30-án orgonán is felhangzott, Chopin gyászszertartásán. A romantikus zongorairodalom egyik legpompásabb remekét most Rév Lívia kongeniális felvételéről hallhatjuk.
